http://orig13.deviantart.net/9797/f/2012/295/b/6/b676ea542f67a64aef08bbc4eeee88c2-d5ikrhd.jpg
http://orig00.deviantart.net/8743/f/2011/137/a/3/werewolf_by_alanvadell-d3glafs.jpg
Faj: Vérfarkas
Név: Mészáros Dániel
Becenév: Dani
Született: Magyarország, 1879. szept. 29 (137 éves)
Nem: Férfi
Embere: Még nincs.
Foglalkozás: Vérfarkasok és vámpírok zsoldosa
Kinézet: 28 évesnek néz ki. 178 cm magas. Arca borostás, szemei zöldek, rövid barna haja van. Leggyakrabban farmert és valami fekete felsőt visel, valamint ha az időjárás megkívánja egy fekete bőrkabátot is felhúz. Testtartása egyenes, harcoshoz méltó. Habár testét egyetlen heg sem díszíti, már messziről ki lehet szúrni, hogy sok csatában részt vett. Vérfarkas alakban 220 magas, koromfekete bundával és vérvörös szemekkel.
Jellem: Afféle magányos farkas. Szereti a szabadságot és a szabályokkal szemben igen kritikus a hozzáállása, bár az egyszerűeket és azokat, amelyek a lehető legkevésbé korlátozzák nehezen bár, de elfogadja. Mióta falkáját lemészárolták egyhez sem csatlakozott, holott többnek is dolgozott már. Egyesek szerint bűntudatból, mások szerint ez csak kifogás. Szereti a középkori fegyvereket és azokat forgatni, de ha éles harcról van szó, akkor inkább a farkasra támaszkodik. Habár zsoldos a becsület mégis többet jelent számára, mint a pénz. Míg egy munkával nem végzett, soha nem vállalt el másikat, hiába fizetett volna jobban, amellett hogy könnyebb is. Bár ehhez hozzájárult az is, hogy imádja a kihívásokat. Vámpírok és vérfarkasok között nem tesz különbséget, számára épp ugyanolyan mind a kettő. Elég barátságos, de ha felhergeled a jó isten sem ment meg tőle.
Történet: 1879-ben született. Emberi életére és családjára már csak halványan emlékszik, de azt tudja, hogy az apjával való kapcsolata nem volt épp felhőtlen. Tizennégy éves volt, amikor egy vita hevében apja elzavarta otthonról. Tisztán emlékszik arra az estére. Gyönyörű szép csillagos volt az ég, a hold pedig szinte bevilágított mindent. Az erdőn próbált meg átvágni, hogy lerövidítse az útját a következő városig. Ekkor találkozott élete első vérfarkasával. Bár szíve majd kiugrott a hatalmas emberfeletti lény láttán mégsem futott el, úgy volt vele, hogy úgysincs mit veszítenie. Ezután már csak egy harapásra emlékszik és filmszakadás. Másnap reggel egy házban ébredt. Hamar világossá volt számára, hogy az ott lakók mind vérfarkasok, és hogy most már ő is az, akit maga a falka vezére változtatott át. Habár mindig is jó viszonyt ápolt az alfájával sosem kérdezte miért tette azzá ami, örült az új életének és hálás volt azért, hogy befogadták. Hamar beletanult a vérfarkas létbe és a területharcokban is igen aktívan vett részt. Amint helyük már nem volt kérdéses és az áhított terület már teljes egészében az ő fennhatóságuk alá került, néhány év marasztalás után mégiscsak elhagyta újdonsült családját, hogy világot lásson. Ám eleinte igen gyakran, később azonban egyre ritkábban ugyan, de mindig visszatért meglátogatni testvéreit. Amíg a világot járta és átutazta egész Európát valamint megfordult az Amerikai kontinensen és ellátogatott Afrikába is, soha nem támaszkodott másra csakis a farkas énjére. Az emberi áldozatait rendszerint állattámadásoknak állította be, de hogy ne lehessen nyomon követni és véletlenül se kezdjenek el vadászni rá gyakran előfordult, hogy a táplálékát leütötte és kirabolta így az illetőnek fel sem tűnt az a kis tű okozta seb a karján. Így egyszerre két legyet ütött egy csapásra: pénze is lett és jól is lakott, ám ehhez orvosi felszerelés is szükséges volt, amit kissé macerás volt beszerezni. Az emberi táplálékot is mindig farkasként szerezte, ugyanis a lopott pénz folyton elment a szállásainak a fizetésére. Éjjelente gyakran tűntek el a környező tanyákról egy-egy marha, vagy birka borjú, amit aztán egy előkészített nyárson meg is sütött.
Egy nap mikor ismét hazatért nem a megszokott látvány fogadta. testvérei ünneplése és az otthon melege helyett oszladozó hullákat és egy felégetett házat talált. Valószínűleg sosem volt épeszű, tekintve mennyire szerette a kalandos ámde vérrel teli életét, de akkor és ott valami elszakadt benne, amit a mai napig nem tudott feldolgozni. Miután testvéreit eltemette megfogadta a sírjuknál, hogy előkeríti a felelősöket és lemészárolja őket. Nagyjából négy évet töltött azzal, hogy rátaláljon a falkája gyilkosaira. Végül rájuk lelt valahol az isten háta mögött, de nem rontott rájuk, elvégre tudta, hogy akkor maximum télikabátként végezné. Így a közeli erdő egy barlangjában szállásolta el magát és több mint egy hónapot élt le itt, hogy ez erdő minden szeg-zugát jól megismerje. Végül mikor már a legkisebb kavics hollétét is fejből tudta nekikezdett beváltani halott fivéreinek tett esküjét. A család egyik vámpírja a városban egy sötét sikátorban esett áldozatul a dühének. Testét cafatokra tépte, hogy felhergelve a klánt kicsalogassa őket a biztos menedékből. Ez részben sikerült is. Habár a klán vezére óvatos volt és nem indított vadászatot sok vámpír nem értett vele egyet és kimerészkedtek éjjelente a bosszú reményében, ám minden egyes alkalommal az ő tetemük került elő. Ez meghozta a fiú önbizalmát és egyre bátrabban, gyakran már a ház környékéről ragadt el vámpírokat. Ám a klán feje még mindig nem lépett semmit és ez dühítette. Haláluk előtt eddig mindig (első áldozatát leszámítva) kín vallatta a klán tagjait, hátha megtud valamit. Így derítette ki, hogy a klán vezérének van egy vérszerinti lánya, akit vámpírrá válása után változtatott át. Nem volt mit tenni, ki akarta ugrasztani a nyulat a bokorból. A ház népe egy gyönyörű szép napos délutánon üvegcsörömpölésre lett figyelmes a lány szobájából. Mikor apja benyitott hozzá az ablakon keresztül már csak lánya elégett tetemét találta, az udvarra kivonszolva. Már onnan is jól látható volt, hogy torkát kitépték, így még sikoltani sem tudott. Az öreg aznap összeszedte a klán összes tagját és este a gondosan elszórt morzsák nyomán a közeli erdőbe merészkedtek véget vetni ennek a tébolynak. A csapatból folyamatosan tűntek el tagok, akikre néhány méterrel odébb kibelezve, vagy torok, esetleg fej nélkül találtak rá. A vámpírok hamar rájöttek, hogy a vadászokból préda lett és sokan visszavonulásért esedeztek a vezérnél, de az a gyász és a harag miatt nem látott tisztán, így kialakult egy belső konfliktus, ami még inkább a fiú malmára hajtotta a vizet. Mire a nap fölkelt, már egy patakban mosta le magáról a rengeteg vért.
A környéken hamar híre ment a klán pusztulásának, ami területharcokhoz vezetett. Az egyik farkas falka rájött ki is végzett a klánnal és megpróbálták bevenni maguk közé, de nemet mondott. Ám egy kósza gondolat miatt felajánlotta a segítségét természetesen busás fizetségért cserébe. A harcoknak viszonylag hamar vége lett és a falka, aminek dolgozott jórészt neki köszönhetően nagyobb részt szerzett meg, mint az összes többi család a környéken együtt véve. Ám amikor a fizetségről esett szó egy centet sem voltak hajlandók fizetni neki. Ezért párbajra hívta ki az alfát, akit meg is ölt. Az örököse pedig ismervén őt, nem mert nemet mondani. Hamar híre ment a tetteinek, amire időközben rásegített egy-egy munka bevállalásával. Hamar azon kapta magát, hogy már a faji ellentéteket félre téve a vámpíroktól is kap megbízásokat, amiket el is fogadott. Legutóbbi munkája alkalmával egy már halálán lévő vámpír vezette a klánt, aki már az ötszázat is betöltötte. Egyszerű feladatott kapott tőle: Biztosítsa, hogy halála után a klánt ne túrják ki. Miután elvállalta, az öreg négyszemközt mondott neki néhány szót, aminek hatására rádöbbent, hogy ez a munka után ideje lesz egy kis időre meghúznia magát. Hallott egy helyről, ahol a vámpírok és a vérfarkasok ugyanabban a házban élnek és úgy gondolta, ha már szabadságot vesz ki megnézi magának azt a helyet is.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
