A VÁMPÍROK

Bevezetés

Vámpírrá valaki csak vércsere útján várhat. Innentől az őt átváltoztató vámpír "gyermeke" lesz és hozzá fog tartozni, így alakul ki a vámpírok között egy rangsor.

Küllem

Emberi kinézetük van, ugyanakkor bőrük fehér, szemük írisze gyakran emberekre nem jellemző színt vesz fel. Felső fogsoruk szemfogai nagyok és hegyesek, melyet vérszívásra használnak.

Vér

A vérfarkasokkal ellentétben nem esznek emberi táplálékot, csak és kizárólag véren élnek. Minden nap szükségük van a vérre, ahhoz, hogy élhessenek. Ha nem jutnak vérhez elkezdenek legyegnülni. Négy nap után már szenvednek és beszűkül a tudatuk, mígnem már csak a vér és az evés jár a fejükben, végül a hatodik nap fele már bárkit és bármit megtámadnak, ami a közelükben mozog.

Halhatatlanság

A vámpírok sem teljesen halhatatlanok. Regenerációs képességük csak akkor érvényesül, ha a sérülés után vért isznak, ilyenkor viszont teljesen helyre áll minden testi károsodás.

Gyengeségek

A hegyekben gyakran borús az idő, így ilyenkor szabadabban mozognak, de ha a felhők odébb állnak, ami a hegyek szeszélyes időjárása szerint bármikor megeshet, ezért ritkán kockáztatnak. A nap égeti őket. A karóba, a fejezésbe és a tűz általi halálba bárki belehalhat.

A klán

A vámpírok nem annyira társasági lények, mint a vérfarkasok. Élükön a klánvezér általában a teremtőjük, de egy klánban más származású vámpír is befogadott lehet. Inkább maguknak valók, a klán csak egy laza kötelék, egy érdekek táplálta szövetség. A klánvezér csak legvégső esetben szól bele a dolgokba, vagy lép. Többnyire minden vámpír a maga ura, de az erőt, ha kelletlenül is, de tisztelik.

Jellem

A múlt árnyai. Habár minden egyén függő, de általában szeretik azt a kort, amiben születtek, mind berendezésben, mind öltözetben. Régi módiak, és igyekeznek fenntartani a rideg nemes álcát. A vér számukra az élet, ezért gyakran az emberek valóban egy haszonállatnak tekintik. A vérfarkasokat közönségesnek és torznak tartják, legalábbis korábban ez volt a módi. A Lebenssanft megalapítása óta kénytelenek voltak beletörődni a helyzetbe.

A VÉRFARKASOK

Bevezetés

A vérfarkasoknak két alakjuk van: Egy emberi és egy Bestia (kép). Születhetnek, vagy harapással fertőződhetnek - viszont a harapás csak Bestia alakban fertőző, és a harapás hatása csak 50% esetben változtatja át az illetékest. A másik ötven százalékot a sérülés függvényében túlélheti.

Küllem

Emberi alakban általában magasak, szemfogaik hosszabbak és hegyesek, de a vámpírokénál valamivel kisebbek, illetve a vérfarkasoknak az alsó fogsoruk szemfogai is kiemelkedőek. Ha vért isznak, amit többnyire emberi alakban szoktak, a szemfogaik megnyúlhatnak a harapás előtt, szemük színe pedig átváltozik olyanná, amilyen Bestia alakjukban.
Bestia alakban magasabbak, mint emberi alakban, testük szőrös, izmosak, farokkal rendelkeznek, fejük olyan, mint a farkasoké. Szemük színe általában más, mint emberként, és fényesen ragyog, ami olykor ijesztő hatást kelt (ha amúgy nem lenne az).

Vér és Hús

Az első néhány átváltozás okoz problémát, főleg azoknak, akik nem születettek, hanem átváltoztatták őket. Ugyanis ekkor nem csak vérre vágynak, de erős gyilkos ösztönök munkálkodnak bennük. A középkorban még megtehették, hogy teliholdanként terrorizálták a falut, és sorra gyilkolásztak, ma azonban rájöttek, hogyha a vámpírokhoz hasonlóan emberi vért isznak, akkor ezek az ösztönök kordában tarthatóak, így a vérivás egy amolyan kötelező étrendkiegészítő lett számukra, hiszen emberi alakban nyugodtan fogyaszthatnak emberi ételt.
Ha nem iszank vért, három napig is el tudnak lenni. A negyedik-ötödik napra már elvonási tünetek mutatkoznak, a hatodik-hetedik nap pedig átváltozás és a gyilkos ösztön feléledése az eredmény. 

Telihold

A vérfarkasok számára a Hold szerelmük megtestesülése. Vágyat és ösztönt ébreszt, bármilyenről is van szó, ezért gyakran teliholdkor, vagy telihold környékén, de önszántukból változnak át. Első alkalmakkor azonban nagyobb befojással bír a Hold ereje. A Hold fázisai azonban további szerepet játszanak (lsd. tovább).

Halhatatlanság

A vérfarkasok nem halhatatlanok, azonban rengeteg féle, fajta, mélységű, és súlyosságú sértülést képesek túlélni és kibírni. Ezért nem is félnek megsérülni. A hold fázisváltakozása ezt valamennyire befolyásolja. Teliholdkor valóban, szinte halhatatlanokká válnak, újholdkor viszont egy mélyebb sérülés már gondot okozhat ha olyan helyen van, és olyan mélységű/jellegű. Gyengeségeik közt az ezüst a lemérvadóbb. Képesek legyengíteni a vérfarkasokat. A lefejezést, a tüzet pedig senki nem élné túl.

Falkaszellem

A vérfarkasok csapatszelleme nagyon erős. Szinte mindig együtt vannak, mintha gimis legjobb haverok lennének, olykor persze ők is elvonulhatnak csendes magányukba. Nem ritka az sem, ha valaki nem kedvel valakit, de akkor se idegenednek el egymástól. Ismerik egymást, mint az igazi testvérek és sokmindent csinálnak együtt, és ha egyiküknek ártasz a falka egyként fog megmorogni érte. Persze ez alól kivételt képez, mikor párbajra hívják ki egyiküket. A Vezér köztük a Vezér, szaba megkérdőjelezhetetlen, leváltása falkadöntés, vagy kihívás esetén lehet. A Vezér általában nagy tiszteletnek örvend.

Jellem

A vérfarkasok többnyire a jelenben élnek, nem rágódnak a múlton. Éppen ezért a pillanat hevében bármi megtörténhet, egy szerelmi fellángolás, vagy akár a dühbe gurulás is. A pillanatnak élnek, éppen ezért nem palástolják az érzelmeiket. Élik az életet, és megtesznek mindent, amit szeretnének. Ha mély sebeket is őriznek, nem foglalkoznak vele.