|
Témaindító hozzászólás
|
2016.02.02. 00:17 - |
Kandalló, bőrfotelek és bőrkanapér állatszőrrel leterítve. Szőnyeg, dohányzó asztal. |
[45-26] [25-6] [5-1]
"...megmutatnám neki a világunkat." Mondta Darius, és én egy pillanatra meghökkentem.
Ha jól értettem, amit értettem, akkor nem értettem, hogy érthette. Na jó, ez így kissé zavaros, még számomra is. Sosem gondoltam Dariust olyannak, aki könnyelműen avatna be egy embert, akit csupán pár napja ismer. Elcsavarta volna ez a nő a fejét? Ennyire? Ez kíváncsivá tett. Ahogy észrevettem, nincsenek annyira közeli viszonyban, sőt beszélni se láttam őket együtt. Úgy néz ki, mintha nekem szorosabb lenne a kapcsolatom a legalja vámpírnéppel, mint nekik ketten.
Viszonzom Darius kézfogását. A holnapi nap folyamán lehet felemlítem neki újra ezt a témát, és azt, hogy véleményem szerint kissé elsieti a dolgokat.
- Jó éjszkát Hölgyeim! - mosolyogtam Helene, az édesanyja, és May felé. A kishercegnőnek a homlokára nyomtam egy puszit, és szép álmokat kívántam neki.
- Nubia, ideje szerintem nekünk is elvonulnunk a szobánkba. - mondtam, mikor már a többiek is kimentek a társalgóból. Letettem a poharam a tálcára, majd valaki eltakarítja. Aztán kifelé menet még visszafordultam a véradómhoz. - Reggelire überfinom bacont szeretnék. - ez volt a végszó, és távoztam a helységből. A szobám felé vettem az irányt.
//Társalgó -› Heinz Alexei szobája// |
Az emberek kérdése elkerült az elmém egy fiókjába, későbbi megoldásra várva. De ez is volt a célom.
- Tápláléknak kiváló minőségű... De gondoltam rá, hogy megmutatnám neki a világunkat - amint befejeztem a mondatot már nem is akartam tovább csépelni a témát. - Én ledőlök. Örültem a társaságnak.
- Helene, fektesd le Mayt. Doktornő, önnel váltanék pár szót. Mind indulunk lefeküdni - adtam ki az utasításokat. Ahogy Helene közeledett felém, a lépcső fele, hogy felvigye a kislányt, kénytelen volt megállni, hogy May elköszönhessen. Miután megvolt az utolsó szakáll-markolászás már indulhattak is. - Helene! Holnap megnézzük a falkát. Keljen korán! - mondtam a lánynak, majd elengedtem, aki egy határozott bólintással nyugtázta az utasítást.
- Alexei - kezet nyújtok, majd én is indulok fel a lépcsőn és a szobám fele veszem az irányt. |
Mészáros Úrnak biccentettem, ahogy távozott, majd a poharam mélyére tekintettem futón, aztán ismét ki az ablakon. A szél felerősödött odakint, s a fák ágai megadón hajlottak le. Kíváncsi voltam a vidékre, hogy meddig is terül el a mi "territóriumunk".
Darius felé fordultam. Ahogy megemlítette a vámpír szót, egy aprócska ideg rándult meg arcomon. Csupán ez jelezte gondolataimat, amiket inkább nem hagytam kijönni a számon. A szauna invitálásra, egy mosolyt eresztettem köszönésképpen, s jelezve, biztosan igénybe veszem majd.
- A vidék hátránya... - nyugtáztam magamban. A nagyvárosokban nem törődik senki a másikkal, hogy zajt csap-e a szomszéd, vagy 3 héten keresztül nem látja senki. Ott nem tűnik fel az ilyesmi, ahogy az sem, ha egy vérlény csak az esti órákban mozdul ki. Ez az előnye, ha zsúfolt helyen él az ember. De itt... ahol mindenkinek van ideje kitárgyalni, hogy milyen emberek lakhatnak a villában, mit csinálhatnak, stb. - Valamit ki kellene találni, hogy eloszlassuk a rossz pletykákat, de egyelőre effelől nincs semmi ötletem.
Darius a véradója felé bökött, nekem intézve egy kérdést. Felhúzott szemöldökkel tekintettem végig a kisasszonyon.
- Róla..? - kérdezek vissza, mert nem igazán értem mondandóját. - Ha engem kérdezel, ágymelegítőnek nagyon ígéretes.
Valahogy éreztem, hogy nem ilyesmire gondolt, de sajnos az alatt a néhány óra alatt, amit itt töltöttem, nem alkottam a nőről egy olyan határozott képet.
- Mint táplálékra gondolsz? Fiatal, egészségesnek tűnik, évekig jó lesz majd. Mondjuk nem tudom, a személyisége mennyire elviselhető. Eddig elég csendes. Mindig ilyen? |
Már vagy négy órája vezettem folyamatosan, mikor a hegyi szerpentin utolsó fordulójából kiérve végre megpillantottam a modern villát. Kedvelem Svájcot, viszont három hosszú munkával töltött nap után a kanyargós lankákon való manőverezés csak még inkább kiveszi az „ember” erejét. Nem is az, hogy kiveszi, hanem az, hogy rohadt unalmassá válik a kanyar után kanyar. Ledózeroltatnám a fél hegyet, csak hogy egy átkozott egyenes utat lássak rajta! Ha már Darius elutasította az ötletet, hogy helikopterrel járjak. „Túl feltűnő” – hallom ismét szavait. Mondjuk egy félig ledózerolt hegy, nem lenne feltűnő, Salvatore…?
Nagyot sóhajtva ráztam meg a fejem, miközben beálltam a Lebenssanft garázsába. Magamhoz vettem a másik ülésen pihenő utazótáskámat, majd kiszálltam az autóból. Egyből feltűnt egy jármű, amit eddig egyszer sem láttam még a garázsban. Nem hiszem, hogy a már itt lakók közül vásárolt volna valaki egy új kocsit, ezért az gondolom, hogy távollétem során új lakóval bővülhetett a villa. Vagy esetleg valakihez vendégségbe jöttek, bár ilyesmi nem sűrűn történik. Bezártam saját járgányom ajtaját, és az épület bejárata felé vettem az irányt. Mielőtt még túl távol értem volna az alagsori parkolótól, megnyomtam a garázsajtó távirányítóján a záró gombot, melyet oly sokszor elfejeltek megtenni.
Az villa falai közé lépve kellemes illat csapta meg az orromat. Karórámra pillantva nyugtáztam, hogy éppen vacsoraidő van – vagy legalább is mostanában lehetett. Úgy tűnik, a vacsorán résztvevők már végeztek, s a nagytársalgóból kihallatszódó beszélgetésből ítélve most még egy kicsit együtt ütik el az időt. Egy pillanatra végigfut az agyamon, hogy csatlakozzak hozzájuk, azonban hamar lemondok erről az ötletről. A napokban volt nekem elég társaságom, épp itt az ideje, hogy egy kicsit visszavonuljak lakosztályom csöndes magányába.
- Azt hiszem, az első dolgom az lesz, hogy veszek egy forró fürdőt – gondoltam magamban, miközben meglazítottam a nyakkendőmet, és elindultam fölfelé a lépcsőn. |
Mikor visszatértem az "úri" társasághoz, Dániel távozni készült, és gyors elmagyaráztam neki, merre kell mennie, hogy megtalálja a szobáját.
- Remélem elégedett lesz a berendezéssel, mindent igyekeztem beszerezni - zártam le mondandómat.
Végül Heinz-zel maradtunk ketten és egyből egy velősebb válazst igénylő kérdést szegezett nekem. Elgondolkoztam egy kicsit, majd úgy döntöttem megpróbálok a leghasznosabb információkkal előrukkolni.
- A véradókkal többnyire nem szokott gond lenni. A viszonyunk a vámpírokkal jelenleg rendben van, nincsenek felesleges viszályok a tagok között. Ha gondolod, egyik nap szívesen látlak a szaunámban - invitálom meg végül. Mesélhetnék még neki a napi ház körüli teendőkről, az energiaellátás fejlesztéséről, vagy a beszerzendő dolgokról, de ezek felesleges szótépések lennének. - A városban kezdi szóbeszéd járni - teszem végül hozzá. Akármilyen messze is vagyunk a várostól, az emberek ismerik a környéket. A vadászok és erdészek elhallgattatása sem mindig egyszerű. Az esetlegesen eltűnő túristák sem hoznak túl sok jót. - Az emberek szeretik történetekkel ijesztgetni egymást. És a legtöbb hisztériának és tömegmészárlásnak ez a táptalaja.
- Mit gondolsz róla? - váltok témát fejemmel Helene felé biccentve. |
Darius arrább tette Mayt, majd elkapott egy csésze kávét az asztalról. Én a poharam aljára tekintettem, ahol még vígan mosolygott rám a whisky, nagy örömömre. Viszonylag jól bírtam az alkoholt, emlékszem, anno sokszor tartottunk farkas testvéreimmel ivó versenyeket. Habár Darius ellen a legtöbbször vesztettem, de másokkal szemben jól álltam a helyem. Amire böszke is voltam, egészen másnap reggelig, mikor vonyítottam a fejfájástól. Kicsit összeráncoltam szemöldökömet visszaemlékezve ezekre a szép időkre.
Mikor Mészáros Úr elköszönt, bólintottam felé. Bizonyára elfáradt a hosszú út alatt, meg a "vadászatban", vagy akármit is csinált, amitől ilyen véres lett. Az ablaknak háttal, most a női társaság felé fordultam, akik a kanapé köré gyűltek. Mint a tyúkok - arra gondoltam. A kis tollasok, akik egymás köré gyűlnek, és mi a vezérhímek távolabbról megfigyeljük őket.
Miután Darius válaszolt Dániel kérdésére, felé fordultam.
- És mesélj, hogy telnek itt a mindennapok...
Erőltettem rá úgymond a kérdést szűkszavó barátomra. Bár tisztában vagyok vele, hogy a csevegés nem éppen a lételeme, de mégis kíváncsi vagyok, hogy mi történik itt nap, mint nap. |
// Dani //
- Pontosan. Bár már jó ideje nem jártam otthon. – Közöltem, majd egy utolsót beleharaptam az almába, ezzel teljesen a csumáig lekopasztva. Ekkor egy csöppet megszédültem. Valószínűleg a fáradság okozhatta, amit fokozott a jóllakotság, a kandallóból áradó meleg és a nyugalom. Igazából rég volt már részem ilyen családias légkörben, ezért egy kissé el is mosolyodtam.
~ Úgy látszik, kissé túlhajszoltam magamat. ~ gondoltam miután ismét kitisztult a kép.
- Nos urak szívesen csevegnék még, de sajnos hosszú napom volt és egy csöppet elfáradtam. Szóval ha megbocsájtanak és most nyugovóra térnék. – köszöntem el mosolyogva és az ajtó felé menet az egyik szemetesbe kidobtam az almacsutkát. Már fél lébbal kint voltam a szobából mikor hírtelen eszembe jutott valami.
- Dárius, egész pontosan merre is van a szobám? – kérdeztem kissé zavarodottan. |
- A Véradóm - válaszolom szűken. Láttam Heinz arcán az izgalmat és egy pillanatra nekem is felpezsdült a vér az ereimben. Megkérem May-t, hogy menjen vissza MaryM-hez, de ő megrázza a fejét. Csillogó szemekkel nézi Dánielt, talán azt hiszi, ő a herceg, aki legyőzte a sárkányt és érte jött. Ugyanakkor nem is szól, csak várja, hogy valóra váljon az ábrándja.
Elnézést kérek az uraktól és az asztalhoz megyek, majd megkérem a doktornőt, hogy töltsön nekem egy kávét s kérdezés nélkül Helen ölébe teszem May-t. Nemsokára visszatérek fivéreimhez, Mayt ott hagyva, az espressot pedig gyors ledöntve. |
A portyázás szóra kicsit felhevült a vérem. Jól esett már csak a gondolata is annak, hogy az éjszaka ködös leple alatt felvesszük az igaz "bundánkat", és kirohanjuk a mocskot is lelkünkből. Az én családomban maximum a nappaliban változhatott át az ember, és az se volt épp helyénvaló, ha a szobát porcelán vázák és csinos bútorok díszítették. Talán ezért vártam annyira, hogy kint lehessek a szabadban, mint egy mini karácsony, olyan lenne ez a portyázás nekem.
Közben megérkezett társalgóba a véres jövevény. Erről jut eszembe, kíváncsi lennék, hogy festette ilyen szépre a ruháját. Nubia is egy enyhe meghajlással köszönt felém, én csak biccentettem, aztán újratöltöttem az üresen kongó poharamat.
Mészáros úr kérdésére felpillantottam.
- Innen is, onnan is. - mosolyodtam el, elgondolva, hány helyen jártam már. - Fehéroroszországban születtem, ha efelől érdeklődne, aztán sok másfele megfordultam. És Ön? Magyar, ha nem tévedek, de ha mégis, kérem bocsásson meg. |
// Dani //
- Biztosan. - bólintottam Dariusnak az elégedetségemet illetően. Ekkor egy kislány megrohamozta a hatalmas férfit, aki úgy kapta őt fel mintha csak az apja lenne. Ez azért volt furcsa mert a gyermek szagából bármelyik vérfarkas megállapíthatta volna, hogy ember. Kissé érdeklődve tekintettem rá, elvégre ha az egyik véradó gyermeke, még akkor is furcsán jóban van Dariussal.
- Elbűvölő egy kis hercegnő. – jegyeztem meg mosolyogva annak ellenére, hogy nem igazán keveltem a gyerekeket.
- Kérlek ne vedd dulakodásnak, de mit keres egy csöppség egy ilyen helyen? – érdeklődtem, majd válaszára csak egy „Értem”-mel feleltem.
- És maga Gregojevics merről érkezett, ha szabad érdeklődnöm? – kérdeztem a vélhetően orosz származású férfit. |
- Valóban nagyon finom volt... hol tanultál meg ilyen jól főzni? - érdeklődtem. Sok kérdésem lett volna a nőhöz. Honnan származik, hogy került ide? Milyen ember a vérivója? Hogyan éli meg az itt létet? Mit gondol arról az alakról, aki még mindig véresen cseveg Darius-szal?
És ha már a kérdéseknél tartunk: Hogy nézhet ki Darius ugyanilyen véresen? Mikor ezekkel a gondolatokkal a férfiakra néztem észrevettem Darius lopott pillantását felém, és ugyanúgy kaptam vissza a tekintetem Nubiára, ahogy ő az ő társaságára.
A kérdésekkel csak szép sorjában akarok haladni, nem rázúdítani Nubiára. Biztos neki is sok kérdése van. Anyám hagyott minket beszélgetni, közben pedig May-jel törődött és magyarázott neki egy sütireceptet, amit a kislány éppen majszolt. |
Belépve a társalgóba - némi késéssel - Margarethék felé vettem az irányt, hagyva a farkasokat egymással társalogni a saját kis odújukban. Pláne hagyva őket, hogy az új alak is éppen ott volt, mert semmi kedvem nem volt a közelében lenni, még ha így sem voltam tőle olyan távol. Egy enyhe meghajlással köszöntöttem mesterem, s már mentem is.
- Hihetetlen, hogy a férfiak mennyi koszt hagynak maguk után - jegyeztem meg egy enyhe mosollyal, miközben helyet foglaltam a kanapén és kényelembe helyeztem magam. Új bútorok voltak, a nappali kellemes és könnyed hangulatához széppen illettek, párnák pedig kényelmesek és volt belőlük egy pár.
- Remélem minden rendben volt a mai estével - jegyeztem meg a beszédpartnereimhez fordulva. - Igyekeztem mindenkinek az ízlése szerint variálni a vacsorát - mondtam, s közben egy futó pillantást vetettem a falkavezérre. - Volt, ahol sikert arattam. |
- Nemsokára elmegyünk portyázni - jegyeztem meg Alexei-jel együtt kibámulva a sötétbe. Az elkövetkező napokban lesz a hold a legszebb és legkerekebb, és úgy érzem, illik megtisztelnünk az e havi alkalmat is.
Belekortyolok a whisky-be és amint Dani megérkezik a pohár megemelésével és egy bólintással jelzem, hogy igazán jó whisky-t hozott.
- Az jó - tudom le a szoba dícséretét egy elégedett mosollyal. - Fontos, hogy az energia tekintetében is el legyünk szakadva a külvilágtól. - válaszolom Alexei-nek és közben eldöntöm magamnak, hogy valamelyik nap megkérem, hogy csatlakozzon hozzám, mikor elmegyek a vízturbinához. - Remélem te is meg leszel elégedve - fordultam Danihoz. Gondoltam mind a szobára mind a falkára. Fontosnak tartom, hogy minden falkatag jól érezze magát. Az alapvető komfortérzet kielégítése megelőzheti a felesleges konfliktusokat is.
Amíg hallgattam őket, Helene-re pillantottam fél szemmel. Ma estére már eldöntöttem, hogy nem fogom hagyni korán lefeküdni a lányt. Akkor láttam, hogy May lepattan MaryM öléből és vérfarkasokan megszégyenítő léptekkel egyenesen felém robog. Felé fordulok, és amint meglátja, hogy észrevettem egyszercsak ugrik egyet, én pedig elkapom a levegőben, mielőtt földet érne, majd a karomba veszem és ő szokás szerint elkezd játszani a hajammal.
- Ő May - mutatom be Daninak. |
// Dani //
A vacsora végeztével Darius mindenkit átinvitált a társalbóba. Jómagam szívesebben mentem volna zuhanyozni és aludni, de nem akartam faragattlan lenni. Gondoltam azt a pár percet csak kibírom. Így hát felálltam az asztaltól és kabátomat karomra terítve követtem a társaságot. A helység olyannyira gyönyörűen volt berendezve, hogy egy kisebb ideig le is kötötte a figyelmemet. Sok helyen szolgáltam már és ezért sok hasonlót láthattam, gondolná az ember. Azonban munkám során nem igen szoktam bámészkodni és nem is igazán érdekel a környezetem, hacsak nem fordíthatom azt a hasznomra. Valamint a leggyakrabban csak néhány órát töltök a házakban így nagyon időm sincsen megcsodálni őket. Miután magamhoz tértem az ámulatomból Dariusék felé vettem az irányt. Útközben elvettem egy almát az egyik gyümölcskosárból és rögtön bele is haraptam.
- A ház valóban gyönyörű, bár mégcsak keveset láttam belőle, de biztos vagyok benne, hogy a többi része sem marad el ettől. – csatlakoztam be a beszélgetésbe mosolyogva, miután lenyeltem a falatot. |
Amint beléptem a szalonba, tekintetemet rögtön megfogták a vörös és barna színű bőrfotelek -, amik még olyan újak voltak, hogy az illatukat is éreztem, mellettük kis kávézóasztalok álltak néhol pezsgő, néhol egy üveg bor keretében, és még gyümölcsöket is szolgáltak fel a cselédek. Igazán ízlésesen volt berendezve ez a helység is, esküszöm megkérdezem majd, hogy volt-e lakberendező, és ha igen, ki.
Darius maga mellé hívott, egy pohár whiskyvel kínált meg, amit a legnagyobb örömmel fogadtam el, és miután megdícsérte Nubia főztjét, egy kajla vigyor jelent meg a számon. Éreztem én, hogy az étel az, ami legjobban megenyhítheti egy farkas szívét... na meg az alkohol, de arra csak most kerítünk sort. Azzal bele is kortyoltam a poharamba.
- Köszönöm szépen. - mondtam, majd körbetekintettem. A két hölgy, a Hathaway-ek a kanapén helyezkedtek el, és a fiatalabbik kissé zaklatottnak tűnt. A mellettem állóra pillantottam. - Úgy látom ők sem olyan rég vannak benne a dolgokban. - böktem a fejemmel feléjük. - Nem gond, legalább Nubiával összeszoknak egy kicsit. - az utóbbit csak úgy inkább magamnak mondtam, majd hátat fordítva nekik az ablak felé fordultam. Odakint már vaksötét volt, olyannyira, hogy a legközelebb álló fának is alig tudtam kivenni a körvonalait. Valahogy mindig is varázslatos dolognak találtam kinézni a sötétségbe, és csak elmerülni benne.
Talán egy fél percig elmerenghettem, amikor eszembe ötlött, milyen faragatlan voltam.
- Darius, el is felejtettem mondani, a szobám tökéletes. Teljesen meg vagyok vele elégedve. És maga az épület...! Nagyon jól meg van tervezve. Nem csalódtam, amikor megláttam a napelemeket, és hogy az egész ház önellátó. Gondolom ez a Te ötleted volt, ki másé? |
Mikor megláttam Heinz-t, felvettem vele a szemkontaktust, magamhoz hívva, és az asztal felé nyúlva, whisky-re invitálva. Ha előkerül véres barátunk, persze őt is a társalgásba hívnám. - Finom vacsorát készített Nubia - dícsértem meg Heinz véradóját, jelezve, hogy haragom tova szállt, és elfogadtam a lányt.
Helen anyjába kapaszkodva pusmogott neki és csak remélni merte, hogy a kifinomult fülek nem hallják, vagy legalábbis nem figyelnek oda.
- Az a férfi embert ölt! - sopánkodta.
- Vagy szarvast... vagy vaddisznót... nem tudhatjuk - csitította Mary M bizonytalanul. Valóban nem tudhatták. - Ne foglalkozz vele, nem a te dolgod.
- Tudom, de egy ilyen helyre akartál jönni, tényleg? - rótta meg lánya.
- Az mindegy! A célra öszpontosítok. Van a világon rosszabb hely is, mint ez. - Helene ennek hatására egy kicsit magába fordult és követte anyját a kanapéhoz, hogy leüljenek. May nagy toporzékolással szaladt utánnuk, és végül Mary M ölében kötött ki, majd Helen hozott neki az asztalról egy bon-bont.
- Szegény kislány - mondta anyjának.
- Érte is itt vagyok- egy bátorító mosollyal végül megnyugtatta Helene érzéseit. A fiatal nő a kanapén ülve kereste szemeivel Elizabeth-et, vagy Nubiát, akikkel beszélgethet. Nubia szintén új volt, ezért igencsak szeretett volna vele megismerkedni. |
Megköszöntem a whisky-t, majd az asztalhoz visszamenve odaadtam az egyik felszolgálónak, hogy legyen szíves vigye be a konyhába és töltse ki a vacsora utánra. Ha már ilyen sok az új jövevény az már egy álló fogadást is megér.
May szinte észre se vette mi történik körülötte. Valószínűleg elképzelt magának valami más verziót, a hangulatot átírta és az új jövevényre is kitalálta, hogy éppen sárkányt ölt a Lovag úr.
Helene inkább nem nézett az új férfira sokáig. De végül a véradóim megszokták a helyzetet és úgy éreztem, lassan apad a légkör feszültsége is. Csak mi vérfarkasok vettük könnyedén ezt a szituációt és ez így is van jól. Ha bármelyik ember higgadtan kezeli ezt (akinek új), az bizonyára remek alanya lehetne a Doktornő terápiájának. Majd megkérdezem ez után hányan látogattak el a szobájába tanácsért. Talán Mary M volt az egyik legnyugodtabb, de akármilyen belevaló nő is, rajta is éreztem, hogy füszköd egy kicsit a helyzet elfogadásával, és hogy a megfelelő helyre tegye magában.
A vacsora folytatódott és lassan véget is ért. A desszert is eltűnt, mintha farkasok falták volna fel... végül is...!?
- Azt hiszem mindannyian áttérhetünk a Társalgóba - jelentettem ki. Ott már fel volt szolgálva a whisky, bor és pezsgő és némi friss gyümölcs. Minden készen állt, hogy falkám új tagjai és újdonsült véradóim is belerázódjanak egy kicsit a helyzetbe. |
Órámra néztem, idő van. Foglalkoznom kell May-jel, hiszen miatta vagyok itt. Ezért összepakolok és felmegyek a kislány szobájába. Vacsoráig elég időnk van. |
"Miután végzett a frissító úszással, elindult a villában megkeresni lányát, hogy beszámolót kapjon előzetesben arról, hogyan táplálkoznak a vérfarkasok. Végül nem találta meg, ezért leptopjával kiült a Nappaliba és egy kávé társaságában átnézte emailjeit, írt az otthoniaknak, és elolvasott pár szakmai honlapot." |
- Igen. - mondta, és elindult az ajtó felé. Közben azon gondolkozott, hogy vajon honnan jöhetett ez a leányzó, és miért is van itt az édesanyjával, mert nem szimpla véradónak az bizonyos. Végtére is miért hozna Darius egy öreglányt, és a lányát hirtelen a villába?
(Társalgó ›››› Lebenssanft falain kívül - Erdő) |
[45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
