|
Témaindító hozzászólás
[19-1]
Bólintottam. Szóval egy férfiről van szó és valószínű, hogy vérfarkas az illető, habár ezt elsőre úgy sem fogom látni. Eddig teljes életnagsságban nem láttam vérfarkast, csak az emberi alakjukban. ~ Lehet nem is akarok. ~ futott át rajtam a gondolat.
Megigazgattam a hajamat és rendbe szedtem magamat. Össze-vissza állt a hajam, de pár varázsütéssel normálisabbá tudtam tenni a kinézetemet. Átöltöztem, egy fekete pólót és egy sötétkék nadrágot vettem magamra.
Mikor kiléptem az ajtón, a Mesterem elé álltam:
- Igyekszem úgy tenni, ahogy mondod - feleltem. - Ha gondolod, megszegve a szavad akár beszédbe is elegyedhetek vele, hogy kiderítsem, ki ő - mondtam. - De mivel szavadat komolyan veszed, így tartom magam hozzá. Valószínű, hogy hamar megtudom, hogy kiről van szó, elvégre nem lehet nem feltűnő egyén.
Mondtam, majd a helyükre tettem a dolgokat a szobában sok tárgy nem volt a helyén, mert rajtuk töltöttem ki a haragom. Amint minden a helyére került, Tessához fordultam:
- Most van némi dolgom, Úrnőm, így magadra hagylak - mondtam, s meghajoltam. - Ha bármire szükséged van, megtalálsz. |
Tessa türelmesen hallgatta az embere szavait, közben azt is nyugodtan tűrte, míg Kemal idegességében az ő kezével kezdett el játszani. Nem egészen értette, hogy ezt miért teszi, de nem törődött vele. Amíg képes nyugodt lenni, jobban belegondolva, amíg mindketten nyugodtak és képesek felnőtt ember módjára beszélni, nem pedig egymás idegeire menni, addig minden a legnagyobb rendben van. Aztán felsóhajtott. A neve, igaz? Egyáltalán nem tudja a nevét annak az illetőnek, nem is ismeri... Azonabn a szaga... És a megjelenése... Jobban belegondolva nem is látta, csak egy pillanatra, mégis olyan ellenszenvet váltott ki belőle, amelyre egy farkas sem volt eddig képes. Most pedig itt ül tanácstalanul Kemal előtt, aki arra vár választ, hogy milyen nevezetű vérfarkas elől kell menekülnie, ha úgy tetszik. Erre pedig nem tudja aválaszt. Végül megrázta a fejét és komolyan pillantott a férfi szemeibe.
- Egyáltalán nem ismerem azt a férfit... Azt a vérfarkast. Azt sem tudom, hogy hogyan kell szólítani, vagy milyen nemzetiségű. Azt viszont biztosra tudom, hogy veszélyes. Érzem a szagán... - Eddig jutott ész érveiben. |
Mikor a fogai a nyakamba vájtak, éreztem, hogy a két pont izzó tűként égeti a testem azon részét. Persze, fokozatosan enyhűlt valamelyest a fájdalom - ennek is megy magyarázhatatlan ok állhat a hátterében -, de még mindig olyan kellemetlen volt, mint első alkalommal.
Nem adtam ki hangot, tűrtem a fájdalmat, ahogyan mindenki más. Szememet lehunytam és hagytam, hogy a mesterem egyen és éljen ezáltal. Mikor befejezte, megtapogattam a sebet, de már nem éreztem semmit a helyén. A nő most nem hordott le, se semmi egyebet nem tett, hanem irányt váltott a modorában: beismerte, hogy hibázott. Ilyesmit nagyon ritkán hallani, főleg nők szájából.
Valamivel enyhébb lett az arckifejezésem és mintha észrevettem volna magamon, hogy nyugodtabb lettem. Egy elismerő bólintással jeleztem.
- Nézd, Úrnőm: mint mindenkinél, nálam is el tud törni a mécses - mondtam, majd az egyik kezét felkaptam és a tenyerét kezdtem el tapogani. Semmi okom nem volt, nem is nagyon tudtam, hogy mit csinálok és egyáltalán, hogy mit vettem a kezembe. - Vannak hibáim és szavadra változom, ahogy kéred. Ha mondod, hogy ugorjak, akkor megkérdem, hogy milyen magasra. De én sem tudok egy csapásra megváltozni.
Letettem a kezét, majd visszanéztem az arcára. Ugyanaz a szigorú tekintetet láttam, mint előbb.
- Mind a ketten túlreagáljuk. A gyenge pontod talán már meg van, de.. nem is biztos, hogy neked negatív élmény lesz. - mondtam, majd hozzá tettem, nyugodtabban és kevésbé komorabban. - Hagyjuk. Jobb elásni a csatabárdot - mondtam.
Fölállva és a fürdőbe mentem, hogy megnézzem a nyakam. Nem láttam semmi lényegeset, s miközben erről megbizonyosodtam, a tükörbe nézve kérdeztem a nőtől - Szóval, hogy is hívják az új jövevényt? |
Tessa elgondolkodva nézett a férfi után, majd vett egy nagyon nagy levegőt. Nem kéne tovább húznia egyiküknek sem a másik agyát. Mégsem képes arra, hogy ne piszkálja. Végül meglepődve nézett a közelebb jövő Kemalra, ugyanis nem hitte, hogy ennyire hamar végez. De rájött, hogy csak a nyakát mosta meg, hogy ő ehessen. Kissé bűntudatos fejet vágott, amikor erre mind rájött, de utána odahajolt Kemal nyakához és enni kezdett belőle. Tudja, hogy nem kellemes, mikor harapdálja valaki a nyakát... De ő sajnos csak ezt tudja enni. Amint végzett, hisz nem iszik sohasem túl sokat elhajolt a már nem vérző nyaktól.
- Köszönöm szépen... És sajnálom, ha túlzásba estem. Azt hiszem igazad van... Valamilyen szinten én is tudom, hogy megtalálhatod a gyenge pontom. De remélem, te nem leszel olyan mint én, hogy ezt ki is használd - mondta csendesen, majd halványan elmosolyodott. |
Nem vette föl a fenyegetést, se semmi egyebet. Nem tudta, hogy kiről van szó pontosan és nem is izgatta magát miatta, mert tudta, hogy a nő nem ölné meg csak úgy. Megrázta a fejét, lezárva a kettejük közti eszmecserét.
Bement a fürdőszobába és bevizesített egy rongyot, hogy megtörölje vele a tarkóját és a nyakát. A mestere éhes, emberi kaját nem ehet. ~ Legalább nekem meg van ez az örömöm. ~ gondolta magában. Végzett, majd a nőhöz sétált, aki már kényelmesen elhelyezkedett a puffon, csak úgy magától. ~ Hagyjuk. Kihevered holnapra ezt is. Csak kell egy nagy alvás és utána lehiggadsz. ~ bíztatta magát. Leült anővel szemben, néhány huppanással közelebb araszolt a nőhöz, belekémleleve a szemébe. Mind a ketten nmagyon komoly fejet vágtak, egy külső szemlélődőnek olyan lehetet, mint amikor két vadnyugati kóborló egymással szemben áll és a pisztolyát markolgatja, lövésre készen. Jobb lenne ha úgy ülnének egymással szemben, mint két partner, akik kölcsönösen előnyös együttélésben, harmóniában vannak.
- Itt vagyok - felelte Kemal, nyugodtan. - Jó étvágyat. |
Tessa igyekezett nyugodt maradni. Mi az, hogy ő is megtalálná a gyenge pontjá, amivel fel tudja mérgelni? Milyen ember ez?! Hogy ezt így a képébe vágja? De vett egy nagy levegőt, hogy utána lassan kifújja. Miért kezd mindig ideges lenni, ha Kemal bosszantani akarja? Amikor látszik a képén, hogy élvezi ezt tenni. Ciccegő hangot adott ki, majd helyet foglalt az egyik puffon, önkényesen.
- Ha megtudom, hogy beszélsz azzal... Én kitekerem a nyakad! Ez pedig még kedves volt... Most pedig.... Úgy érzem, hogy éhes vagyok. Szeretnék enni - közölte nyugodtan. Vagyis annak szánta. |
Kemal majdnem elnevette magát. Szóval ez az egész csak.. játék a nő számára? Ennyire nem érdekli, hogy Kemal, aki gyakorlatilag az életet jelenti a nőnek, mennyire felbosszantotta? Ezen még az sem segített, hogy hallotta a nő hangjában az elismerést. Mondott volna pár szót arról, hogy hova is mehet az elismerésével és mit kezdjen vele.
- Hidd el, én is tudok olyan pontot találni rajtad, ahol ki lehet téged idegelni - vágta rá azonnal. - Hiába játszod nekem, hogy van önmérsékleted és irányítani akarsz, egy pontnál mindenkinél elszakad a cérna. Legbelül te is csak egy ember vagy.
Utána a nő témát váltott, de mintha egy 180 fokos fordulatott vett volna az ránya az egésznek. Ki ött ide és miért nem tetszik Tessának az alak? Sosem hallotta, hogy Tessa valakivel is ellenszenvezik. A ház lakóival nem nagyon tarotta a kapcsolatot, legalábbis eddig nem vette észre rajta. Kemal csak hümmögött az egészen.
- Majd ha tudom ki az, akkor majd úgy teszek - felelte egyszerűen. |
Tessa sokat sejtetően elmosolyodott. Nem foglalkozott azzal, hogy Kemal mennyire mérges, vagy mennyire ingerült és mennyire nem óhajtja most a társaságát. De legalább tudja, hogy ezek a kis csipkelődések igazán hatásosak ellene. Könnyű lesz majd olyankor elüldözni, amikor egyáltalán nincs szüksége rá. Sőt, könnyű lesz vele most megértetni, hogy nem vigyáz magára, akkor nagyon sokáig, nagyon sok mindent hallgat majd az ő szájából.
- Mulatságos, hogy milyen könnyen ki lehet téged hozni a sodrodból és el lehet űzni. Főleg az, hogy mennyire magadra veszed... Meg persze az sem utolsó, ahogy velem beszélsz. Ennyire még senkit nem mérgesítettem fel, mint téged. De egész jól tartod magad - mondta, és tényleg érződött a hangjában, hogy elismeri Kemal önkontrollját. - Viszont, jól hegyezd most a füled, Kemal. Van egy új lakó a falak között és nem tetszik, ahogy kinéz. Szóval lehetőleg ne kerülj vele kapcsolatba. Sőt, egyáltalán csak hozzá se szólj... Mikor kérdez, te csak lelépsz. Világos? |
Fölálltam, lehunytam a szemem és mélyeket lélegeztem. Nem akartam most Tessával vitatkozni, a társaságára pedig végképpen nem vágytam épp most, amikor nyugalomra vágyom. Éreztem, hogy már megint fölmenni bennem a vérnyomás és kezdek kijönni a sodromból már a nő puszta jelenléte miatt is. ~ De mégis mikor lettem ilyen ingerült? ~ kérdeztem magamtól. A szemeim szikrákat szórtak, fejem nem volt tiszta és nyugodt állapottól olyan messze vagyok, mint Makó Jeruzsálemtől.
- Úrnőm - mondta. Magam sem tudtam eldönteni, hogy kérdő hangsúllyal mondtam-e, volt-e benne lenézés, düh, harag vagy bármi.
- Amint látod, feldúlt vagyok - mondtam egyértelműen. - Mit akarsz? |
A nő elég sebesen hagyta el az üegházat és utána már Kemal szobájába is szaladt, szerinte igenis nagyon fontos, hogy még most elássák a csatabárdot. Mert ha nem teszik rossz vége lehet. Azt pedig nem szeretné. Kemal amúgy igenis jó embere volt mindig... Nem ő tehet arról, hogy vannak hibái. Csak ezeket el kell fogadnia, hogy utána nyugodtan el legyenek a férfi élete végéig. Vagy esetleg kevesebb ideig. Aztán nagy hévvel nyitott a szobába, ami most inkább tornádó által sulytott térségnek tűnt a számára. Végül felvont szemöldökkel engedte beljebb magát, hogy karba tegye a kezeit, amint becsukta az ajtót.
- Félek, de megkérdezem... Mi történt itt, Kemal? |
Valósággal csattant az ajtó, amikor bevágtam magam mögött azt a téglalap alakú fadarabot. Mérgesnek lenni nem jó. Öli az idegeket, megrövidíti az élettartamot, elősegíti a rák kialakulását és olyanná változtatja az embert, amilyen általában nem szokott lenni és előhozza az embernek a vadabb, kegyetlenebb énjét.
Megálltam az egyik puff előtt, mereven nézve azt, mintha egy nagy labda lenne, amibe bele kell rúgni.
- SIKTIR! - káromkodtam el magam, majd teljes erőből megdekáztam a puha ülőalkalmatosságot. A szívem vadul kalapált, ki akart ugrani a helyéről, mintha valami gyorsítót szedtem volna napközben. ~ Mérges vagyok. Le kell nyugodnom. ~ mondogattam magamban. Fél siker volt, mert már semmit sem törtem és rugdostam, de a kedélyállapotom nem sokat javult.
Inkább leülltem a laptop elé, hogy fiókjaimat, hátha jött valami üzenet. A szokásos spam leveleken kívül a nővérem írt egy üzenetet, kérdezte, hogy hogy vagyok. Nem akartam írni neki, hogy most mérges és majd' szétvet az ideg. Majd holnap írok neki.
Hátradőlve néztem a plafont, s fölkelve inkább körbe-körbe járkáltam. ~ Csak nyugodjak meg végre. Jól esne egy kis vizipipa. ~ gondoltam magamban. aztán meghallottam, hogy nyílik az ajtó. |
Mélyen meghajoltam Úrnőm előtt, majd figyeltem, ahogyan távozik a szobából. ~ Csak nem tudta kihagyni, hogy meg ne említse. ~ gondoltam magamban. Amikor becsukódott az ajtó, elterültem a hatalmas puffon és széttárt karokkal a plafont kezdtem bámulni percekig. Kezdtem már egész jól kiismerni a mesteremet, egy ideje már kezdtem figyelni a reakcióit és hogy mi az, amire nagyon harap. A bagó az alap dolog, az ivászatot sem kedveli túlzottan, mert rossz lesz az íze tőle. Hazugságot úgyszintén nem kedveli, a késlekedést pedig egyenesen rühelli. ~ Fene, csupa olyan dolog ami bennem van. ~ gondolta.
Egy nagy sóhajjal kimondta:
- Gyönyörű egy nő.
----
Egy fáradt szusszanással sikerült befejeznem az aznapi melót annál a falszakasznál, ami már egy picit javításra szorult. Több napja halogattam már és tudtam, hogy nem csinálhatom ezt az életem végéig, mert ha elhanyagolom, akkor vagy leszedik a fejem, vagy a fejünkre omlik az egész kóceráj. Csak csempézés volt most a meló, semmi több.
Mikor az órámra néztem, vidáman konstatáltam, hogy bizony idő van és le kell zúzni a növényes kertbe. Fölpakoltam, fölértem a szobámba, lefürödtem magamról azt a sok maltert és port ami rám ragadt, majd új ruhára váltva leindultam.
[Folytatás: Üvegház] |
Elég mereven állt a dolgokhoz most Tessa, majd előre hajolva harapott a kedves emberének a nyakába. Nagyon édesnek érezte most a vérét, bár ezen nem csodálkozott, mert tegnap kihagyta ostoba eszetlensége miatt a szokásos vacsorát... a reggeliről nem is beszélve, ami szintén feledésbe merült nála. Annyira szerette volna, ha a paradicsomok rendbe jönnek, hogy az embereik is ehessenek ilyen finomakat és még édesebb legyen és táplálóbb a vérük, hogy végül elfeledkezett szükségleteiről. Amint eleget evett megtörölte a száját.
- Olyan finom vagy most... Köszönöm szépen. Most ha lehet hagyj engem estig aludni. Utána menjünk ki a kertbe és megmutatom miket csinálok ott. Addig valamivel foglald el magad - kérte, ahogy felkelve indult az ajtó felé, közben a kontyba fogott haját kiengedte, hogy levegőzhessen a feje. Már fájt neki. Bár tudta, ez inkább az éhség miatt volt. - Kemal, kérlek... többet tényleg ne dohányozz - pillantott még egyszer vissza, aztán eltűnt az ajtóban.
(Folytatás: Teresa szobája) |
Egy hang ébreszt fel a túlvilági elmélkedésemből. Olyan hirtelen lett vége mindennek, mintha éppen álmomból ébreszettek volna egy dudaszólóval, de persze nem ugrottam akkorát.
Szemeim fölpattantak, majd a tekintetem a jobbomra ugrott. Mellettem Úrnőm és Parancsolóm meredt a tekintetével az enyémbe, szemeink találkoztak és résnyire kinyílt a szám, hogy üdvözöljem, de tudtam, hogy miért jött, hiszen ezért nem mentem le ébredésem után azonnal a kertbe.
- Úrnőm - hajtottam fejet nyomban. Felső nem volt rajtam, így csak elé ültem törökülésben és hagytam, hogy jóllakjon. Furcsa egy átlag embernek így nevezni, de a vámpírok - mivel már nem emberek -, így étkeznek és elsőre nekem nagyon furcsa volt, hogy.. megharapnak és szó szerint vért szivattyúznak ki belőlem, mintha egy szúnyog tapadt volna rám. Idővel persze mindenki megszokja, hiszen nap mint nap ebben van része. És idővel még kellemessé is válik, főleg ha van egy jó mestere.
Raszta tincseimet oldalra hajtottam, hogy ne zavarja, majd vártam. |
| Teresa felsóhajtva indult Kemal szobája felé, majd nagy szemekkel nézett a puffon ülő férfira. Felvont szemöldökkel állt elé és nagyon is morcosnak tűnt. Ugyanis ő azt hitte egész hamar végzett a kerttel mire felfogta, hogy nem volt ilyen szerencséje. Oda sétált Kemal elé és leült. Fáradt volt és éhes. Legszívesebben eltűnt volna egy jó időre. Csak akkor kigondozná szegény palántákat? Ő azok miatt aggódott a leginkább.
- Kemal én éhes vagyok. Kérlek szépen gyere ide... - mondta halkan és felnézett rá. Eddig mindig a boros poharas megoldás híve volt. Most viszont túl éhesnek érezte magát. |
Mielőtt azonban kiléptem volna az ajtón, észrevettem, hogy megrezzen a telefonom. Ez a rezzenés általában azt jelenti, hogy a Mesterem hivat, mert vagy éhes vagy valami egyéb problémája van és ekkor sürgősen magához hivat. Jobbnak láttam nem mozdulni, így csak a szobámban ténferegtem és vártam a Mesterem, hátha majd betoppan - hiszen elsőnek úgy is a szobámban keres.
Volt egy hatalmas puff a szobában, arra szépen leheveredtem törökülésben, majd számolgatni kezdtem, szépen lassan beleringatva magamat egy meditatív állapotba, mintha álmodnék. Egyrészt jó érzés volt, mert ellazított és lecsillapított - nem mintha olyan ideges lettem volna -, másrészt addig is elfoglaltam magamat valamivel. |
Amint beértem a szobámba, nyomban levedlettem magamról az aznapi ruhámat. Koszos volt és büdös - velem együtt -, ezért vilámgyorsan bevágtam a mosógépbe, hogy reggelre mire fölébredek, nyomban tiszta legyen és már csak a szárítóra kelljen kitenni.
Egy gyors, ám de mégis alapos fürdés után lehuppantam az ágyra, magamra tekerve a takarót hallgattam, ahogyan az eső vadul ostromolja az ablakot és az ereszcsatornát. Olyan két percig tarthatott ez, amíg ki nem kapcsolták nálam az áramot és elé nem aludtam.
Reggel aztán csörgött az óra. Ideje volt fölkelni és munkához látni, mert ma is biztos voltam benne, hogy volt teendő. Megnéztem a jegyzetfüzetem, de semmi olyan nem volt, ami miatt le kellett volna rohanni. ~ Úgy tűnik, hogy tegnap mindent megcsináltam amit lehetett és rám bíztak. ~ gondoltam magamban. Fölkaptam egy pár ruhát és elmentem járni egyet a kertbe.
[Folytatás]: Üvegház |
 
Kemal szobája nem olyan nagy. Van benne háló rész és egy kisebb fürdő. Látszik rajta, hogy Kemal keleti származású, ugyanis olyan bútorok vannak benne. De a fürdő egyszerűbb, jóval. Neki meg pont elég.
|
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
