|
Témaindító hozzászólás
[3-1]
// Dani //
Előző nap meglátogattam az egykori falkám nyughelyét és mivel az út igen hosszú volt, így hajnali négykor értem haza. Nagyjábl délben ébredtem fel a már jól megszokott késsel a párnám alatt. Ahogy az ágyban feküdtem belegondoltam, hogy már egy hét telt el érkezésem óta. Sok itteni alakkal megismerkedtem, de sajnálatomra sokukról csak hallottam, vagy épp csak arcról ismerem őket miután véletlenül összefutottunk a folyosón. Ide tartozott Varelta Torth is. A nő nagy hírnevet szerzett azokban a körökben melyekben magam is mozogtam, így nem kicsit mosolyodtam el amikor megtudtam, hogy ő is a ház lakója, ám sajnos még nem igen volt alkalmam vele összefutni. A másik csoportot bővítette természetesen Darius, Heinz és egy DeLuca nevű olasz vámpír is. Az utóbbi személy azért is érdekes, mert hamar megkedveltem, ami nem szokásom. Lehet azért mert mindkettőnknek hasonlóan véres a múltja és mind a ketten épp annyira kedveltük ezt. Őszintén szólva még a gondolattal is eljátszottam, hogy megkérem szerezzen be nekem egy embert, hisz a munkájából adódóan ez gyerekjáték lenne. De ezt hamar el is vetettem, hisz az egyáltalán nem az én stílusom. Inkább magamnak szerzem be az ételt. Ami legutóbb kissé balul sült el. Öt napig egy falatot sem ettem túlzottan lefoglalt a ház, a környék és természetesen a lakók megismerése. Mivel véradóm nincs és nem is a környékről szerettem volna beszerezni egyet, így autóba ültem és négy-öt várossal arrébb próbáltam elrabolni valakit. Sajnálatomra kissé sokáig vártam és egy igazán csinos lány darabokban végezte.
~ Azt hiszem ma már tényleg ideje lesz a csomagtartómba vágnom valakit. Nehogy megint úgy járjon mint az előző. ~ gondoltam miközben kikeltem az ágyból. Egy frissítő hidegzuhany után felöltöztem a szokásos viseletembe. Sötét farmer, fekete póló és fekete cipő. Ezután gondoltam lenézek a konyhába, hátha nem késtem még le az ebédet. Ám ahogy az ajtó felé indultam váratlanul megcsörrent a telefonom. Egy nagy sóhajtás és némi hezitálás után fel is vettem.
- Itt Mészáros. Tessék! – szóltam bele.
- Jó napot! Kovács János vagyok és volna egy munkám a számára. – hangzott a válasz.
- Sajnálom, de most egy ideig nem vállalok több melót. Mondjuk úgy, hogy épp a szabadságomat töltöm. A viszont hallásra! – ezzel a lendülettel le is tettem a telefont és kapásból ki is vettem belőle a sim-kártyát, amit fogalmam sincs miért nem tettem meg eddig. Azért mit ne mondjak kissé meglepődtem, hogy egy másik magyar hívott. De nem sokat törődtem vele, hisz farkas éhes voltam, így végre el is indultam a konyhába. |
// Dani //
Amint Darius elmagyarázta pontosan merre is van a szobám egy bólintással nyugtáztam, majd még egyszer jó éjszakát kívántam mindenkinek és elhagytam a szobát. Ezután ismét a harmadik emeletre mentem, ahol szinte azonnal meg is találtam a szobám ajtaját. Kissé ingerülten megvakartam a fejem elvégre, amikor először jártam az emeleten, nagyjából háromszor mentem el mellette. Egy nagyot sóhajtottam majd benyitottam. Az ablakon beszűrődő hold fénye szinte bevilágította az egész szobát, így még csak villanyt sem kellet feloltanom. Ahogy beléptem rögtön megcsapta az orromat a friss fenyő illata, amit az íróasztalon található illatosító árasztott. Rögtön mellette az ajtó kulcsát is fel lehetett fedezni. Enyhe mosoly ült ki arcomra.
~ Már most sokkal jobb, mint amire számítottam. ~ gondoltam magamban miközben beljebb merészkedtem a szobában. A táskámat kicipzároztam és a benne lévő cuccokat nemes egyszerűséggel a kanapéra szórtam.
~ Na tessék! Még be sem költöztem, de már rendetlenséget csinálok. ~ De hát mit lehet tenni? Túlságosan is fáradt voltam ahhoz, hogy szépen elpakoljak mindent és a tiszta bútorokat sem akartam összekoszolni azzal, hogy a táskámban hagyom a ruháimat és miegymást. Ezután az asztalon lévő kulcsért nyúltam és bezártam vele az ajtót. Ez részben azért volt, mert nem ismertem az összes itt lakót, másrészt pedig csak megszokásból. Miután a zár kettőt kattant máris neki álltam vetkőzni és a zuhany alá állni. A ruháimat a szennyeskosárba dobtam, gondoltam holnap majd kimosom, vagy inkább elégetem. Attól függ milyen hangulatomban leszek és hogy mennyire lesz macerás a vért kihozni a ruhákból. Ahogy végeztem a kanapéról elvettem egy dobókést, amit aztán megszokásból a párnám alá rejtem.A bejárati ajtó felé fordulva befeküdtem az ágyba, jobb kezemet pedig a párna alá csúsztattam és a kés markolatát megfogva el is aludtam. |
[3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
