Tulaj: Kemal
Faj: Ember
Név: Kemal Ardal
Megszólítás: Kemal
Született: Törökország, 1994. (22 éves)
Nem: Férfi
Mestere: <Partnere még nem készült el a karakterével>

Foglalkozás: Specialistája a varrásnak - második szakmája a férfi szabó, de főként szobafestői képzettséggel rendelkezik. Emiatt néha látni a foltos munkaruhájában és a vegyszerek miatt az elmaradhatatlan légzőmaszkjával. Ő mázolja, festi és javítja a kúriában a lelakott és elhanyagolt részeket, alkalomadtán pedig megvarrja a ruhákat és a konyhában süt-főz. Nem mondható egy nagy szakácsmesternek, néha azonban képes csodákat művelni. Kifejezetten szereti a fűszeres ételeket, főként csirkét és a krumplit részesíti előnyben és azoknak milliónyi variációját, leszámítva a töltött húsokat. Édességekben a nem válogatós, szinte bármit képes elpusztítani rekordidő alatt, de kevence mégis a számára hazai halva, vagy helva. + Kinevezett könyvtáros.

Jellem: Kíváncsi és nyitott természetű, barátságokat egyszerűen köt szinte bárkivel, aki hajlandó megadni neki a tiszteletet - nem vár el többet mint a mi a minimális. Nem mondható haragtartónak, sem olyan embernek akit könnyen föl lehet idegesíteni, ám természetesen némely esetekben kifejezetten vékony nála a határ és olyankor kiszokott jönni a sodrából. A vámpírokkal és a vérfarkasokkal nincs gondja, bizonyos szinten az utóbbiakat még kedveli is, de mindig hangoztatja, hogy nem érdemes a közelükben lenni, amikor zabosak valami miatt.
Itt-ott egész ijedős, nem szokott hozzá a sötét kamrákhoz és helyekhez. A hideget akkor bírja jól, ha megfelelő téli ruha van rajta, ugyanis olyan helyről származik - Törökországban született -, ahol nem gyakoriak az olyan mínuszok, mint Svájcban. Kedvelt elfoglaltságai közé tartozik a zenélés - ütősdobon, gitáron, zongorán, bármin - és a rajzolás.

Kinézet: A mai divatot viseli, ám mégis eltérőt. Kedveli a sötétebb árnyalatú ruhákat, általában túra és hegymászó ruhákban érzi jól magát. Raszta tincsekkel tarkított, szénfekete haját mindig gondosan óvja és rendszeresen foglalkozik vele, ha van szabadideje. Testalkata átlagos, szeme színe barna, hangja közepesen mély és dallamos.

Történet: Törökországban született egy középosztálybéli családban. Családjával jó viszonya van, habár apjával talán egy árnyalatnyival hűvösebb a kapcsolata mint a családja többi tagjával. Apja gyakran szidalmazta amiért nem az ankarai egyetemre került, mint orvostan hallgató és emiatt az apjára kicsit neheztel. Úgy gondolja, hogy idővel érezni fogja majd az enyhülést és majd csak lesz egy olyan pont az elétében, amikor kibékül az apjával, ám szerinte ez még messze van.
Egy darab lány testvére van, Rabia. Vele kifejezetten jó viszonyban van, régebben lelki támaszként és bátorításért fordult hozzá, amikor valami problémája volt. Mióta külföldre költözött, nem sokat beszélt vele, egyedül interneten keresztül tartják még a kapcsolatot.

Miután végzett az iskolával és kitanulta a neki tetsző szakmákat, elköltözött Nyugatra, oda is először Angliába, ahol festőként dolgozott egy cégnél. Vallását a vegyes társadalomban is gond nélkül gyakorolhatta, bár Kemal sosem volt olyan intenzíven vallásos személyiség, mint az apja vagy a nagyapja. Szolidan tűrte az ő kultúrájától eltérő szokásokat és egyre inkább kezdte úgy érezni, hogy a vallás már csak kulturális szakadékot képez az emberek között. Részben még mindig gyakorolja a szunnita iszlámot, de annak egy nagyon felhígított és szabadabban vett változatát, így sok más mellett a nök öltözködése sem zavarja.

Miután elég pénzt gyűjtött, úgy döntött, hogy a zsúfolt Londonból a valamivel békésebb - és sokkal fagyosabb! - Svájcban szeretne letelepedni. Két év Anglia után repülőjegyet váltott, majd letelepedési engedélyt várva elkezdett egy helyi festőcégnél dolgozni, egészen addig a pillanatig, amíg egy csapásra meg nem változott az élete és egy egy szobás lakásból hirtelen egy sok száz szobás kastélyban találta magát, ahol alattvalóként kell a ház körüli teendőket elvégeznie.

Az egész egy éjszaka alatt történt, amikor is egy sötét alakra lett figyelmes az utcán, mikor éppen hazafelé tartott a munkából. Fáradt volt és éhes, így elsőre csak betudta az éppen kitört hóvihar és az enni akarás vágyának. Egészen addig ebben a hitben volt, amíg az az alak el nem kezdett közeledni felé és egy szempilantás alatt lefegyverezte. Kemal nem volt kifejezetten felkészült, így még a szokásosnál is könnebben el bánt vele. Mikor a földre került, már csak egy erős koppanást érzett, utána ahogy emlékszik, képszakadás. Teljesen másik helyen találta magát amikor fölébredt, és rövid időn belül jött a felismerés: őt bizony elrabolták.

Elsőre majd kiugrott a bőréből, ahogy megtudta az igazságot: léteznek a földön vámpírok és az ősi, mitológiai legendák vérfarkasai. Mint általában a mai ember legtöbbje, ő is csak mesének és balgaságnak tartotta az erről szóló híreszteléseket, mert kizártnak tartotta, hogy az éjszakában vérfarkasok és vámpírok küzdenek egymással az emberi vérért. Valójában igaza is volt, de csak az utóbbiban.

Új lakhelyét viszonylag hamar megszokta - a komfortos ágya gondoskodott róla - és a házimelótól sem rettent eddig vissza, amire kötelezik nap mint nap. Megszokta, hogy parancsolgatnak neki és szívesen elvégzi a feladatokat amiket rá rónak, mert úgy érzi, hogy ezzel hasznos tagja a megletősen kis számú, különös és zárkózott társaságnak.