Tulaj: Maya

Faj: Vámpír

Név: Theresa Blake

Becenév/Megszólítás: Tessa

Született: 1856. November 4-én, Angliában (Nagy-Britannia), azon belül londoni (160 éves)

Nem: Nő

Embere: Kemal Ardal 

Foglalkozás: Ő felel a termesztett növényekért az üvegházban. Igaz, hogy csak éjjel tud oda kimenni, de mivel eleve szereti a növényeket és virágokat is gondoz, úgy gondolta ezzel tudna a legtöbbet segíteni. 

Kinézet: A testalkata vékony, kecsesnek is mondható. Idomai nem olyan nagyok, ugyanis régen gyakran hordott fűzőt és ezek eléggé lenyomták a kebleit. A csípője széles, dereka pedig ehhez nagyon is szép karcsú. Nagyon egyesen a tartása és vonzó nő, az arca szép szív alakú, az ajkai teltek és mindig pirosak, akár az eper, annak ellenére, hogy más szín nagyon nincs rajta. Elég tekintélyparancsoló a kisugárzása, de ezt próbálja néha a mosolyával ellensúlyozni. A haja sötét barna, szinte már feketének hat, loknis fürtjei elég rakoncátlanok tudnak lenni, ezért nagyon sok hullámcsatot tűz a hajába. Mindig kontyolja, vagy valamilyen módon összeköti és nagyon nehéz észrevenni, hogy frufruja van, hiszen azt is hátra fogja a kis csatokkal. Kiengedve nagyon ritkán hordja a derekáig érő tincseit, mert zavarja, ha a szemeibe lógnak, viszont sajnálná rövidre vágni. Azért jeles napokon elég szép frizurákkal ajándékozza meg a társaságot, hogy elkápráztasson mindenkit, ahogy régen megtanulta a szüleitől. Arca természetesen –mint minden vámpírnak- hófehér. Ennek köszönhető, hogy borostyánnak tetsző íriszei kirikítnak az üregéből. Szereti azokat a ruhákat hordani, amiket fiatalon, azaz abban az időben volt szokás, mikor ő született. De nem a krinolint, ami abroncsként szolgált régen, vagy a nyakig érő ruhákat, vagy a turnürét, ami ugye a csípődomborúságának nagyságát akarta „megmutatni”. A visszafogottabb, nem annyira szűk, nem annyira csicsás ruhákat szeret hordani, inkább felvesz két alsó szoknyát a ruha alá, hogy legyen tartása. De nincsen problémája a modern kori ruhákkal, szívesen hord farmer nadrágot is és pulcsikat. Azonban inkább a csinosabb darabokat kedveli ezekből is.

Jellemzés: Nem annyira zárkózott vámpír, jobban szereti az új dolgokat megismerni, mint más. Nem szereti az embereket, de megtűri és akár még kedves is szokott velük lenni. Azért a hideg kimért arisztokratákra jellemző modora elég gyakran előjön. Sokat kellett fiatalon tanulnia, de ez már beleivódott a személyiségébe, hogy amit nem ért, azt kipuhatolja, rájöjjön. Sokat olvas, és ez nagyban befolyásolja a személyiségét is. Néha okoskodónak tűnhet, amikor valamibe közbe szól, pedig csak próbál segíteni. Akármilyen hidegnek tűnik, és igazi nemesnek néz ki, szeret másoknak segíteni, ha a fajtájáról van szó. A nővényeket nagyon szereti, főleg a vörös rózsát és a kék íriszt. Szereti megjátszani magát, de nem a rosszabbik értelemben. Inkább csak szeret szórakozni mások reakcióján egyes megnyilvánulásaiban. Nincs nagyon nagy problémája a vérfarkasokkal, bár nem igazán került még velük igazán nyíltan konfliktusba. Ha pedig bármikor belekerülne, nem esne a másiknak, ugyanis szeret szavakkal küzdeni ellenfele ellen, hogy megmutassa neki, hogy milyen keveset is ér. Nem szereti a nagyon nyílt ivást, szóval ő kedveli a boros poharas módszert használni. Ha a növényekről van szó nem fél bepiszkolni a kezét, de házi munkát nagyon nem szeretne csinálni. 

[Befejezetlen]

Történet: 1856. november 4-én látta meg a napvilágot. Jó mondjuk ez egy kicsit erős túlzás ugyanis a holdvilágot látta meg. Egy magas rangú nemesi család második gyermeke volt akik boldogságban éltek és gazdagságban a szürke Londonban ami ekkor nem éppen a tisztaságáról és felhőtlen szépségéről volt híres. A lány azonban még ebben a kopár szürkeségben is meglátta a szépet. A szüleinek köszönhetően saját kis kertje volt, amihez a szolgálók sem érhettek hozzá. A világ különböző tájairól származó virágok nőttek itt. Sokuk gyógynövény volt ezért a városban mindenki bizalommal fordult a lányhoz, gyógyulást remélve a kis füves kertből származó orvosságok által. A lány természetesen szívesen segített. Szerette a környezetét. Szépsége híressé tette akárcsak a tudása. Vidám és kedves teremtés volt, aki után minden férfi epekedett. Ő volt a fény az éjszakában. A sápadt hold fiai vágytak a vérére és egyikük tett is azért, hogy megkaphassa. 23 éves lehetett akkor mikor egy este sürgősen hívták az egyik családhoz, hogy egy tinktúrát vigyen a gyermeküknek, mert élet halál között lebeg. Persze ez csapda volt. A hold gyermeke a vámpír így csalta ki biztos helyéről a lányt. Amint a sötét utcára merészkedett a férfi a nyomába szegődött és egy sikátor felé terelte óvatosan. Ott pedig a lány már el volt veszve. A vámpír megízlelte édes mámorító vérét, de nem akarta az enyészetnek adni a szépséget ezért vérével itatta és kitörte a nyakát. Egész hajnalig virrasztott a lány teste fölött. Akkor karjába kapva elvitte az otthonába. Ott tért magához az új élőhalott.