2016.06.12. 09:32, Bleis
Kép, kinézet: Rövid, vörösesszőke haja van, amellyel néha abnormálisan sok időt tud szöszölni. Aranybarna szemei ékesen csillognak, akár két ékkő. Bőre világos színű, egyetlen seb díszeleg arcán, az is inkább sebecskének mondható. Egy vékony vonal, ami szájának jobb oldalán húzódik el. Régi heg, és ma már alig-alig észrevehető – egy csúnya összetűzésból való, de a történetét most hagyjuk.
Szeret kényelmesen öltözködni – egy póló, egy nadrág és köszönjük, ez a mottója. A ruhatárában mindig megtalálhatóak a következő darabok: egy bejáratott bakancs, egy agyonhasznált póló, amin a németországi egyetem címere áll, és természetesen egy farmer, ami ugyanolyan jól tud hódítani a partykban, mint ahogyan a várost tudja benne járni órákig. Persze a férfi nem veti meg a flancos viseletet. Ha színházba megy, vagy valamilyen előadásra, mindig a legjobb formáját hozza, ahogyan azt illik. Öltönyben csodásan feszít, ezt meg kell hagyni.
Vérfarkas alakját gyakran veszi fel, szeret benne flangálni, hisz régen nem gyakran tehette meg, hogy csak úgy áltváltozik a város közepén. Csakúgy, mint emberi alakjának a haja, bundája is vöröses árnyalatú, hasa oldalán, és a lábán kissé fehéredik. Magassága a 240’hez közelít, átváltozáskor a szeme mélybarna lesz.
Jellemzés: Vidám, ambíciózus, pozitív személyiség, aki valahogy a jelenlétével kellemesebbé varázsolja környezetét. Megesik, hogy néha arrogáns, és ha nem szimpatizál valakivel, akkor azt könnyen a tudjára is adja. Ő maga mindig törekedett a sikerre, és arra, hogy megvalósítsa terveit, legyenek azok kicsik, vagy nagyok. Könnyedén tanul, az agya akár egy szivacs, még így, az évek múltán is. Habár sokminden az érettségét bizonyítaná, a gyermeki éne gyakran előbújuk a férfiból. Szeret szórakozni, táncolni, bolondozni, és a veszélyes sportok sem esnek ki a hatóköréből. Szokása színházba járni, vagy ha ezt nem teheti, klasszikus zenét, kórust hallgatni - anyja nyomán alakultak ki ezek az érdeklődési körök. Ha pedig végképp nincs semmi muzika, zongorához ül, és a saját szórakoztatására játszik. Általában nyitott az új dolgok megismerésére, viszont, ha valami nem érdekli, akkor ne várják, hogy akár a kisujját is mozdítsa érte. Elég makacs tud lenni ebben az értelemben.
A vérfarkasokkal jól kijön, de nem annyira, hogy bármelyik falkatagot a családjának tekintse. A barátait tartja a falkájának, nem pedig fordítva. Az emberek részéről megosztott a véleménye. Vagy potenciális vérfarkas jelöltnek, vagy élelemnek látja őket, de semmikép sem normális humán egyednek.
Történet: A nevem Heinz, és a Belarusz Köztársaságban születtem 27 évvel ezelőtt. Ha bemutatkozom, talán meglepődhetnek nevemen. Nem csoda, hisz anyai ágon német, apain pedig orosz vér csörgedezik ereimben. Ezért is szoktam viccesen mondani, hogy egy kicsit internacionále gyerek vagyok. Már pelenkás koromban annyit utaztam, hogy jobban hozzászoktam a repülő zúgásához, semmint az anyám altatódalaihoz.
Oké, ezt visszavonom, édesanyámnak gyönyörű a hangja. Énekesnő volt, először kisebb darabokban játszott névtelen színházaknak, de később átállt a kórus muzikára. Sokkalta jobban élvezte ezt, mint sminkben és parókában ugrálni. A kórus egyik nagyturnéján esett meg, hogy Oroszországban járt, ahol megismerkedett apámmal. Mondhatom, nagy franc volt az öreg. Már az első dal felhangzása után eldöntötte, hogy Ő akar lenni az első, aki csokrot ad ennek a gyönyörű hölgynek. Azonnal elszaladt a legközelebbi virágosboltig, vissza az előadásra, majd az öltöző ajtajáig. Elmondása szerint akkor már tudta, hogy ez a nő egy meghatározó dolog lesz az életében. Nem is tévedett.
Ezután persze hamar összejöttek, volt l’amur, meg minden, ami kell. Egy ideig távkapcsolatban éltek, aztán összeköltöztek, de ennyire ne menjünk bele a dologba, a lényeg, hogy nem kellett sok év ahhoz, hogy én is betegyem a lábam a családba. Édesapám építészmérnök, ezért sokat utaztunk, amit eleinte elég nehezen szoktam meg. Mindig új környezet, új emberek, annyi arc, és annyi szokás. Édes Mária, két kezemen se tudom megszámolni, hányszor akartam visszaszaladni a szülő Belorusz hazába! (Mert születésemkor még ott éltünk néhány évet.) Ott annyi erdő, annyi tó, és oly magány, mit nem kaphattunk meg a betondzsungel közepén. Persze egy idő után beilleszkedtem ebbe a rohanó életbe, s ebben nagyban segített az, hogy apám oldaláról mindig kaptam a fizikai és matematikai oktatást, édesanyám pedig amikor tehette, zenét tanított nékem.
Az általános tanulmányaimat ott folytattam, ahol tudtam, az iskolákat váltogattam, de sokszor kerültem magántanárokhoz is, ami számomra, és szüleim számára is kényelmesebb megoldást nyújtott. Németországban alkalmazott matematika szakon szereztem a diplomámat, a doktori képzést Svájcban végeztem építészmérnöki szakon. Ott ismerkedtem meg Dariussal, aki egyszer visszajött az egyetemre előadást tartani. A téma nem vágott bele mélyen az óráimba, de kíváncsi voltam, ezért gondoltam végighallgatom. Ott jöttem rá, hogy fajtámból való ez a férfi, és hamar csevegésbe estünk nem csupán a faji dolgokról, de a szakmánkról is.
Ja, hogy valamit kihagytam? A szüleim vérfarkasok, ily módon, én is. Az évek során volt, hogy csatlakoztunk egy-egy falkához, de sosem voltunk oszlopos tagok. A legfőbb falkánk maga a családunk volt. Éldegéltünk, de ahogy sikerült „kirepülnöm” a fészekből, úgy gondoltam, kell egy biztos hely, részben ezért, részben pedig a kíváncsiságom miatt csatlakoztam Dariushoz, és a Lebenssanfthoz.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó