2016.06.15. 10:48, Bleis
Kinézet: Barna a bőrszíne, barna szemei pedig szinte minden férfit képesek meghódítani, csak úgy mint a rövid, göndör hajával. Magasságra nagyjából száz hetven centiméter körül van, hangja mélyebb. Testén nincsenek tetoválások, sem piercing és egyéb díszítés. Egyedül az arcára szokott némi sminket vagy alapozót tenni, de nem viszi túlzásba, csak ha nevesebb alkalmaknak néz elébe.
Jellemzés: Nyugodt és csendes természettel lett megáldva, tradícionális neveléstől persze elütött és mindig is kalandvágyó volt, már gyermekkorában is. Ha újdonságokról van szó, akkor legalább olyan energikusan veti bele magát, mint amennyire visszafogott a nagyobb összejöveteleken. Szeret főzni, főleg hogy ha másokról van szó, de kóstolásban sem szeret utolsó maradni. Emiatt a veszélyes hobbi miatt kezdett el futni, hogy a fölrakódott súlyát le tudja vezetni valamivel, mert nem kedveli, ha valaki meglátja rajta a súlyfölösleget. Szeret elveszni mások szolgálatában, legfőképp a mesterét szereti szolgálni.
Más fajokkal nem ellenszenves, de még egyáltalán nem szokta meg a jelenlétüket. Vámpíroktól néha kifejezetten kirázza a hideg, még ha egyre kevesebbszer is a pozitív csalódások miatt.
Történet: Egyiptomban, azon belül Kairóban született 1993 augusztusában. Szülei egy középosztálybéli családnak voltak oszlopos tagjai, akik nyomban a leányuk születésük után elhagyták a hazájukat az országban kialakult politikai helyzet miatt. Új hazájuk Anglia volt, ahol az apja egyik ismerősének albérletében szállt meg a család egy időre, amíg a szociális segélyekből fel nem tudtak vállalni egy lakást, ahol elélhetnek egy még egy alig egy éves gyerekkel. Apja ugyan rendőrtiszt volt az egyiptomi rendőrségnél, azonban az angol Metropolitan Police-hoz nem vehették föl, mivel nem volt angol állampolgár és nem volt bejelentett munkaviszonya az országban. Így - jobb állás nem lévén - egy közeli bicikliboltban kezdett el dolgozni, mint eladó és szerelő. Édesanyja otthon maradt és vezette a csekély háztartást és nevelte egy szem lányukat, amíg elég nagy nem lett ahhoz, hogy iskolába járjon.
A család minden félretett pénzüket és támogatást igénybe vett, hogy fizetni tudja a tandíjakat és az azzal járó költségeket, mint a tankönyvek beszerzése és a köppeny tisztíttatása. Az iskolákban Nubia viszonylag jó jegyeket hozott, de voltak tantárgyak, amikből sosem tudott kiemelkedő érdemrendeket hazahozni, mint például a fizika és egyéb reál tantárgyak. Zene, rajz és művészettörténelem és persze a testnevelés nem volt neki akadály, így csakhamar kiderült a szülei számára is, hogy inkább efelé az irányok felé kell majd terelni a lányukat, mint az asztro-fizika felé. Énekesnek nem volt a legjobb - a hangja ugyan széttudta repeszteni az üvegpoharat, de ez nem nyerte el a tetszését senkinek -, azonban gitározni nagyon szeretett és a doboktól sem riadt vissza, ha használnia kellett őket. Művészeti iskolába küldték középiskolába, ahol festészetet tanult és rajzot, az anatómia órák mellett. Igazi művész lélek.
Anyjától elfogadást és megértést - no meg a főzést és sütést -, apjától kötelességtudást sajátított el. Mikor elérte a huszonegy éves kort, úgy döntött, hogy a megspórolt pénzével, amit a munkájával összeszedett, kiköltözik egy hétre Svájcba, ahol kipihenheti magát. Repülőjegyet a szülei állták és könnyes búcsút vettek tőle abban a tudatban, hogy a lányuk már nem nagyon fog visszatérni. Ugyanis Nubia már unta az angliai életet, valami olyanra vágyott, amit azelőtt még soha nem tapasztalt meg. Meg is kapta.
Zürichben sikerült egy kisszobás albérletet találnia magának, ahonnan viszonylag könnyen eljuthatott a munkahelyére. Az árak eleinte megdöbbentették, de hamarosan már emiatt sem kellett aggódnia a fiatal lánynak. Egyik nap úgy döntött, hogy különleges darabot tekint meg a színházban, melynek neve "Igor kulcsa". Egy orosz színdarab volt, amit Nubia különösen élvezett és egy autogrammot szeretett volna kérni a darab után a rendezőtől, hogy később talán lehetősége lehessen pénzért eladni neki festményeket és további munkákat. Ekkor találkozott össze élete első vérfarkasával, aki Heinz Alexei Gregojevics nevet viselte magán. Beszélgetésük alatt Alexei egy olyan ajánlatot tett Nubiának, amit nehezen tudott volna visszautasítani véleménye szerint, mert ugyan nem akarta bevallani magának, de az anyagiakkal nem igazán számolt, amikor megvette magának a jegyet az előadásra. Elmondása szerint éppen egy olyan helyre tartott, ami "minden képzeletet felülmúlt" és egyedi a világ történelmében.
Másnap Nubia belátta, hogy sok választása nincsen, hacsak nem kívánja az életét egy hajléktalan szállón leélni. Beleegyezett, hogy elmegy Alexei-jel arra a helyre. Azon a dálutánon volt az első harapása a férfitól és akkor avatta bele azokba a titkokba a nőt, amikről eddig csak azt hitte, hogy kitaláció és az emberi fantázia szüleménye.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó