Tulaj: Torth

Faj: V�mp�r

N�v: Varelta Torth

Megsz�l�t�s: A legt�bben Torth-nak h�vj�k, a vezet�knev�n, valahogy megszok�sb�l, �s tal�n az�rt, mert senkit se hallottak m�g, aki a keresztnev�n h�vn�. A v�rad�k „asszonyom”nak szokt�k sz�l�tani.

Sz�letett: Sv�dorsz�g, 1830. �prilis 25. (186 �ves)

Nem: N�

Embere: Korjuk, +2 szem�ly

Foglalkoz�s: A Lebenssanft-i v�mp�rok kl�nvez�re. Kritik�kat kezdett �rni, k�s�bb m�ford�t�k�nt is dolgozott egy ideig – n�ha m�g ma is bev�llal egy-k�t mel�t.

Kin�zet: Magass�ga 174-75 centi k�r�l lehet, s�lya maradjon titok a publikum el�tt. Alakja teltkarcs�, arca ov�lis, ajkai kiss� duzzadtak, �s szok�sa, hogy mindig felfel� g�rb�ti sz�ja sz�l�t. Szemei s�rg�san vill�dznak: ha t�pl�lkozik, �risze felizzik. B�r�n egyetlen r�ncot sem tal�lni, ak�rhogy keresn� az ember. �ben sz�n� haja �ppen a mellkas�ig �r, addig l�gyan hull�mzik.
�lt�zk�d�si st�lusa kimer�l az ingekben �s a sz�k-sz�r� nadr�gokban. Mindig is rajongott a f�rfias darabok�rt – az �lt�ny�rt, mell�nyek�rt, a hossz� sz�r� lovagl� csizm�k�rt, �s n�ha az igen otromba nagy bakancsok�rt is.  Mindezen st�lusjegyek ellen�re is mindig eleg�nsan mutatkozik – vagy ha nem is, a kisug�rz�sa azz� teszi. Ha est�lyre, vagy partiba megy, felveszi azt a ruh�t, amit legszebbnek �s n�iesnek tal�l, de sosem �rzi k�nyelmesen mag�t az ilyen viseletekben.
 

Jellem: A h�z lak�i sokszor azt mondj�k, hogy optimist�bb, mint a legt�bb v�mp�r. Nem szereti a konfliktusokat, ink�bb sz�val oldja meg �ket, semmint puszta er�vel. Sz�ja sz�le mindig felfel� g�rb�l, mindenkire mosolyog legyen az fajt�rs, ember, vagy farkas – tal�n a leg�d�zabb ellens�g�vel is ezt tenn�. Viszont ha egyszer valakit meggy�l�l, akkor annak nem lesz egyszer� �jra kegyei k�z� f�rk�zni. Nem el��t�letes, sose volt gondja a v�rfarkasokkal, ez�rt lehets�ges az, hogy k�zvetlen�l tud viselkedni a legidegenebb farkassal is. Viccel�dik, �s gyakran fl�rt�lget is, viszont ezt nem aj�nlatos komolyan venni, csup�n egyfajta po�nkod�snak sz�m�t.
Kl�ntagjaival tisztess�gesen b�nik, ha valakinek gondja t�mad, akkor seg�t neki. Legyen sz� ak�r megbetegedett v�rad�r�l – megt�rt�nt m�r n�h�ny esetben -, vagy annak p�tl�s�r�l. Ilyenkor �tadja valamelyik t�pl�l�k�t ideiglenesen. Ellenben nem k�t�dik szorosan a tagokhoz, nem kezeli csal�djak�nt �ket, �s a v�rad�ihoz se f�zi szorosabb kapcsolatot ann�l, mint aminek lennie kell. Besz�lget�st kezdem�nyez, de nem sokszor megy bele a komolyabb t�m�kba. Valamikor szinte t�rgyk�nt kezeli t�pl�l�k�t, de n�ha eg�szen bar�ti viszonynak t�nhet m�sok sz�m�ra.
Szeret olvasni, lovagolni, �rdekl�d� az �j dolgok ir�nt. R�gebben megtanult latinul, hogy sz�t �rtsen az id�s v�mp�rokkal, hiszen ragaszkodtak a koruk nyelv�hez. Utaz�sai sor�n begyakorolta az eur�pai nyelveket is – kiv�ve a spanyolt, az sose volt a kedvence -, viszont a t�vol-keletiekkel nem boldogul. Hab�r sokat tud, de iskol�t nem v�gzett... soha. Az ilyen ir�nti pap�rjai mind hamis�tv�nyok.
Ahogy fejl�d�tt a korral, �gy kezdett a filmek �s a k�nyvek sokas�ga fel� vonz�dni. El�sz�r kritik�kat �rt k�l�nb�z� f�rumokra, weboldalakra, majd k�s�bb belekezdett a k�lf�ldi alkot�sok ford�t�s�ba is kiad�k sz�m�ra. Ezt nyugodtan v�gezhette otthon, nem ig�nyelt sok kimozdul�st. K�s�bb a kritik�i is fejl�dtek, lassan �js�gokba is beker�ltek, majd aj�nl�sokat k�rtek t�le, �s fizettek a munk�j��rt.
A fontos ismer�seivel mai napig besz�lget, tal�lkoz�kra j�r, �s n�ha partikra. Ilyenkor roppant illedelmess� v�lik, �s fel�bred a v�mp�r nemesi �nje. Tisztelettud� az id�sebb, �s b�lcsebb v�mp�rokkal szemben, nem vitte el a l�, amikor h�re lett, mert tudja, hogy merre �s hol a helye.
Ha elhalad az utc�n, vagy a sz�k folyos�n, mindig eleganci�t sug�roz, m�lt�t egy vez�rhez, de ha tal�lkozik valakivel m�ris megjelenik a mosolyg�s, k�zvetlen oldala. 

T�rt�net:

Varelta Torth – akkor m�g csup�n Var n�ven - 1830. �prilis�n l�tta meg a napvil�got, egy sv�d kisv�ros csal�di h�z�nak szob�j�ban. Gyermekkora boldog volt, de eml�kekben igen eleny�sz�. Tan�ttat�sa nem tartott sok�ig, sz�leinek komoly kiad�sai t�madtak, amely gondtalans�gukb�l, �s ad�ss�gokb�l j�tt l�tre. A k�zel t�z �ves l�nyt csel�dnek adt�k  egy viszonylag nagy, nemesi h�ztart�shoz. M�ra m�r lassan elfeledte, milyen is volt apja arca, vagy anyja kedves hangja, de azt a pillanatot sosem tudta elfelejteni, amikor bel�pett a Torth csal�d kapuj�n.

Azok a hatalmas, egekbe mered� tornyok, �s a sz�rke t�gl�kb�l fel�ll�tott �p�let-remek, mint a legmes�sebb t�nd�rmese, �gy k�rvonalaz�dott ki a l�ny szemei el�tt. Ak�r egy m�moros �lom. K�v�l s�t�t �s komor, de bel�l minden f�nyes volt, �s csod�s. A nagyterem csill�rjai, mint ezernyi nevet� angyal hajolt az ember f�l�, a t�ncparkett padl�ja, mint a hom�lyos sz�p t�k�r, a folyos�k pedig mindig-mindig friss vir�gnak illat�val voltak teli. A munka viszont igen neh�z volt; takar�tani a szob�kat, a kerti munk�ban seg�teni, �s �lland�an az urak, h�lgyek kedv�t n�zni. A kisl�ny hamar alkalmazkodott helyzet�hez, �s az �des �let�ben szinte �szre sem vette az ablakok folyamatos z�rts�g�t, az �get� pillant�sokat, a f�le mell�l elsuhan� sikolt�s-szer� hangokat. Mi�rt is oly s�t�tek a f�gg�ny�k? Vajon mi�rt nem j�r ki, a f��r oly nagyon a v�rosba? N�ha fel�bredtek ezek a k�rd�sek, de k�s�bb visszat�rtek aludni, mint t�li �lmot alv� mormota, de a sv�d t�l – mint j�l tudjuk igen hideg, �s igen hossz� -, �gyh�t a kis Varelta nem j�tt r� a h�zban �l�k titk�ra.

Neh�z is lett volna, hisz a h�z ura a kegyeibe fogadta, s annak gyermekei sz�vesen j�tszottak a le�nyz�val. Lehet�s�get adtak neki olvasni a k�nyvt�rban, tanulni az �rfik k�nyveib�l, �s hordani az �rih�lgyek kin�tt ruh�it. Volt id�, amikor �gy �rezte, igaz�n ide tartozik, hisz sz�leivel nagyon nem tudta tartani a kapcsolatot – b�r egy kis p�nzt mindig k�ld�tt haza, n�ha egy-egy levelet is.

Azt�n elj�tt az, amire sose v�rt volna. K�r�je akadt, s�t, m�s munk�t is tudtak volna neki aj�nlani a f�rfi� mellett. A l�nynak esz�be sem lett volna itthagynia eme nagyszer� h�zat, de bel�f�rk�z�tt a gondolat, hogy megismerhetne �j dolgokat. Csak egy gondolat volt, semmi t�bb – �mde ennek is v�ge szakadt, miel�tt �jra esz�be jutott volna.

1847 tavasz�n lehetett, amikor a Torth h�z m�sodik fi�gyermeke er�szakosan rontott r� a csel�dre, �s Varelta-nak ebb�l a napb�l csup�n a f�jdalom eml�ke maradhatott meg. Reggel egy harap�snyommal �keskedve �bredt a karj�n, bez�rva a szob�j�ban, a h�z ur�val – Dragmar Torth-val. Egy karossz�kben �lt, csendesen, �s a maga megszokott t�rgyilagos, rideg hangj�n mes�lt egy t�rt�netet v�rl�nyekr�l, �s haland�kr�l, akik �lelmet ny�jtanak nekik. Abban az id�ben m�g a saj�t szem�lyzet�k el�l is titkolt�k mivoltukat, csup�n p�r embernek volt tudom�sa – azoknak, akikb�l t�pl�lkoztak. S valahogy a l�ny gondolata nem az volt, hogy mily f�lelmetes, �s mi lesz most vele, hanem az, hogy hogyan titkolhatt�k eddig, �s hogyan lehetett ily balga, hogy nem j�tt r� hamarabb. Dragmar elmondta, hogy mostant�l a l�ny is v�rad�v� v�lt.

� pedig ahogyan a csel�di posztba, ebbe is beleszokott id�vel. Ugyan�gy v�gezte munk�j�t, takar�totta a szob�kat, seg�tett a kerti munk�ban, �s �lland�an az urak, �s h�lgyek kedv�t n�zte – ez�ttal kicsit m�sk�ppen. F�k�pp a m�sodik fi�, nevezetesen Toruk Torth v�rad�ja volt, m�shoz csup�n v�sz eset�n sietett, mint p�ld�ul, a t�pl�l�k elveszt�sekor, vagy ha valakire r�t�rt az �hs�g. Maga se tudja hogyan, de belet�r�d�tt sors�ba. A csal�ddal tartott, mikor k�lt�ztek, �s akkor is, mikor hadba vonultak m�s kl�nok ellen. Nem h�z�dott vissza, nem menek�lt �s legf�k�pp nem mondott nemet, mikor f�jdalmakt�l sikoltva szenvedett – mert a v�mp�r mar�s nem oly m�moros, mint ahogyan a k�nyvekben �rj�k. Toruk Torth m�rpedig nem hagyta halkan t�rni v�rad�j�t. Sokszor j�rt hozz�, �s volt, hogy igen v�ltozatos id�kben: hajnalban, f�nyes nappal, esetleg – �s legf�k�pp – akkor, amikor egy�ltal�n nem v�rta. Toruk szerette megt�rni t�pl�l�kait, lelkileg is, nem csup�n testileg. Varelta viszont helyzet�hez k�pest er�s tudott maradni, b�r ezt nagyban seg�tette a h�z ur�nak seg�ts�ge. Mindig b�ven adott neki �telt, �s n�ha m�g a munk�t�l is elvonta, hogy kicsit pihenni tudjon. Tal�n ez volt az oka, hogy a n� �letben tudott maradni.

Egy �vtized, ha nem kevesebb telhetett el �gy, majd egy napon a v�rad�b�l imm�r v�mp�r lett, �s a csal�d befogadta a n�t kegyeik k�z�. Var lassan megtanulta, hogyan kell v�rt inni, hogyan kell t�l�lni a nappalokat, �s hogyan mozogjon az �j leple alatt. El�sz�r a t�bbiek v�rad�in „�l�sk�d�tt”, majd tal�lt mag�nak is egyet-kett�t, az id� eltelt�vel. Az emberek becsap�s�nak a mester�v� v�lt, �s belej�tt abba is, hogyan kell eltitkolni kil�t�ket m�sok el�tt.
A lelk�ben – hi�ba v�lt azz�, ami – nehezen kezelte az emberek �s v�mp�rok k�zti hat�rokat. Hol kezd�dik az egyik, �s hol v�gz�dik... Hisz � is ember volt. N�ha �gy �rezte, nem tudja megk�l�nb�ztetni azt, akit esznek, �s aki megeszi. Amikor az igazi csal�dja csel�dnek adta, amikor r�j�tt, hogy l�teznek v�mp�rok, �s amikor t�pl�l�kk� v�lt... ezeket mind-mind jobban tudta kezelni, mint a tudatot, hogy � is v�mp�rr� v�lt. Ezt sosem mondta testv�reinek, �s sosem mutatta senkinek sem ezt a bizonytalans�ggal teli oldal�t.

K�s�bb azt�n elj�tt az a nap, amikor �jb�l k�lt�z�sre kellett adniuk a fej�ket, hisz ha a h�ztart�s tagjain egy cseppnyi r�nc, de annyi se jelenik meg, az b�rkinek felt�nne 10-20 �v ut�n. Var vel�k tartott, �s az �j otthon megszerz�s��rt, ter�letharcokat kellett v�vni – ism�t. A n� sok s�r�l�st szenvedett, sokszor elbukott, �rezte a f�jdalmat, �s a megal�ztat�st, amikor az �j egyik leger�sebb l�ny�nek is visszavonul�t kell f�jnia. A csal�dot felkavarta a veres�g, de nem tudtak mit tenni a helyzettel, tov�bb�lltak. �jabb helyek megismer�se, �jabb v�res harcok v�v�sa. M�r lassan bej�rt�k a sv�d f�ldek �sszes v�ros�t, a foly�menti faluk �sszes zug�t, �s sehol se tudtak megmaradni huzamosabb ideig. Dragmar Torth-nak elege lett, csak�gy mint az eg�sz csal�dnak. R�vette a fiait, hogy er�s�ts�k meg v�delm�ket, igyanak annyi v�rt, amennyit csak tudnak, �s a l�nyaival folyamatosan edzett, am�g el nem �rkezett a megfelel� id�. A Torth h�z minden v�rad�ja odalett, �s Varelta-nak egyetlen gondolata volt az utols�nak hitt csat�ba menet: „M�r nincs mit vesz�ten�nk, �s tal�n ez tesz minket er�sebbekk� azokn�l, akik remegve f�ltik az otthonuk meleg�t.”
�jszak�kon, �s felh�s nappalokon �t tart� h�bor�nak lett v�ge... gy�zelemmel. Gy�ztek. Varelta nem kev�s ellens�ggel v�gzett. A s�relmek, a vesztes�gek eml�ke er�s�tett akaraterej�n. Amikor az utols� megmaradttal is v�gzett, �rezte, hogy kitisztult a lelke, egy �j lap ker�lt el�, tiszt�n �s igaz�n feh�ren. V�rben f�r�dve, a f�jdalomt�l lihegve b�k�re tal�lt, �s r��bredt: legbel�l mindig is v�gyott a v�mp�r l�tre.

Nagy �nnepl�s k�vetkezett, �s nyugalmas �vek k�sz�nt�ttek a csal�dra.

Var tanulni kezdett, nyelveket, tudom�nyokat, mesters�geket; mindenbe „beleharapott”, amivel csak tal�lkozott. Idej�t lovagl�ssal t�lt�tte, amiben gyakran akadt partnere a csal�d tagjai k�z�l. Id�vel �jra tal�lt v�rad�t, �s �jabb fiv�rei, n�v�rei sz�lettek, hab�r � maga nem adta senkinek sem a v�r�t. Nem �rezte sz�ks�g�t annak, hogy gyermekei legyenek. A Torth csal�d gyarapodott �s er�s�d�tt, ezt pedig a vil�g is l�tta – vagyis a vil�gnak azon r�sze, akik tudtak r�luk. Dragmar ellenben el�gedetlen volt. Gyeng�nek �rezte h�z�t, �s el akarta ker�lni, hogy megint a semmi k�zep�re ker�ljenek. „Haladni kell az id�vel.” – Varelta eml�kszik j�l, hogy a f�rfi ezeket a szavakat hangoztatta abban az id�ben. �gyh�t a gyermekei t�bbs�g�t elk�ldte, hogy menjenek m�s orsz�gokba. Tal�lkozzanak m�s kl�nokkal, k�ssenek sz�vets�get, ismerj�k meg �ket, a gyenges�geikkel �s er�ss�geikkel egy�tt. Nem tudhatt�k ki lesz a k�vetkez� ellens�g�k, de a h�z feje �gy �rezte, sz�ks�g�k van n�h�ny sz�vets�gesre. Mind tudt�k j�l, hogy a v�mp�rok sosem voltak t�l k�z�sk�d� l�nyek. A kl�nt t�rt�k meg, �s csakis azt – viszont nagyon sokszor ez jelentette a veszt�ket. Varelta-nak nem volt mit tennie, k�vetnie kellett az apja parancsait, �s elindulni, hogy sz�vets�geseket tal�ljanak n�v�reivel �s fiv�reivel.
Ekkort�jt lett felkapott a „v�rparti” f�le esem�ny, ahol hasonsz�r� v�mp�rok tal�lkozhattak n�ha, hogy �zletet k�ssenek, v�rad�t adjanak el, p�rt tal�ljanak �s egyebek. Tal�n legink�bb az emberi est�lyekhez lehetne hasonl�tani, de ann�l sokkal k�tesebb rendezv�nyek voltak ezek. Var csal�dja kihaszn�lva az ilyen partikat elkezdt�k felt�rk�pezni nem csup�n a sv�d, de m�s v�mp�rkl�nok helyzet�t is. Utaztak a vil�gban, min�l t�bb ismer�st szerezve n�ha k�nnyebb, n�ha nehezebb �ton kereszt�l. Nem volt egyszer� kil�pni a f�szekb�l �s f�nyes nappal az �rny�kok k�zt b�jk�lni, kocsival �s vonattal k�zlekedni �gy, hogy teljesen ismeretlen tereppel �lltak szemben, k�r�l�tt�k pedig csupa-csupa emberv�r. Mindegyik testv�rt megizzasztott�k ezek az �vek, lassan r�j�ttek hol vannak a hat�raik, �s hogyan tudj�k �tl�pni azokat. A Torth csal�d ifj� v�mp�rn�je ekkor tanulta meg, hogy milyen egyed�l �lni, �s boldogulni.
M�r nem sz�molt�k mennyi ideig voltak t�vol, �s h�ny orsz�gba jutottak el, amikor h�rt kaptak a h�zb�l. Megt�madt�k �ket.

A Torth-i ifjak azonnal hazasiettek az anyaf�ldre, hogy seg�ts�get ny�jtsanak, de mire szem�k el� t�rult a r�g l�tott, nosztalgikus k�ria, addigra m�r nem volt mit tenni. Dragmar Torth gy�z�tt, az ellens�g megfutamodott, m�gsem mert�k meg�lni a gy�ztes vacsor�t. Darell Torth – az els�sz�l�tt – elesett a csat�ban. Sz�rny� vesztes�g volt ez, f�leg a h�z ur�nak, aki t�nylegesen fiak�nt kezelte, tisztelte, �s nem utols� sorban �r�k�s�nek sz�nta a f�rfit. A haza�rkez�s�k napj�n Varel nem s�rt, m�g azut�n sem, hogy megl�tta szeretett b�tyja oszladoz� test�t, �s napok ut�n sem...
Mindenki gy�szolt.
A k�ri�t fokozatosan siker�lt �jra�p�teni – r�szben az �j sz�vets�gesek keze �ltal -, de a h�ztart�s nem �p�lhetett fel �jra oly k�nnyen, mint ahogyan napok alatt falakat h�ztak �s tornyokat emeltek. Hi�ba ker�ltek vissza a szob�k a hely�kre, a k�nyvek a polcokra, mintha minden folyos� g�rbe lett volna, �s sosem tal�lta meg senki a hely�t. Var se hitte volna, hogy ennyire megr�zza a kl�nt egyetlen hal�leset. Hisz nemr�g azt tapasztalta, mennyire hidegv�r�ek is �k, v�mp�rok, mennyire nem kell sz�m�taniuk egym�sra. Most pedig itt van ez, a halhatatlanok hal�la �s nem tudnak mit tenni.
Dragmar ezekut�n r�videbbre vette a gyepl�t, �s szeme el�tt a kl�n fennmarad�sa lett az egyetlen �s igaz c�l. M�sodik �s harmadik fi�t szigorral parancsolta, ami Toruk-nak egy�ltal�n nem volt egyszer�. Varel is nagy�t� al� ker�lt, abb�l a szempontb�l, hogy nem menek�lhetett a csal�di elv�r�sok el�l.
Ekkor d�nt�tte el, hogy tov�bb�ll.

Tal�n mert nem tudta elviselni egy szerette elveszt�t, vagy egyszer�en nem tudta feladni a szabads�g �rz�s�t, melyet kor�bban megszokott. Dragmar elengedte, s a n� mai napig nem tudja mi okb�l.

Varelta Torth megalkotta saj�t kl�nj�t, h�rom gyermeke volt. Egy apr�cska ter�lettel el�gedtek meg, v�rad�ikat hossz� ideig haszn�lt�k, hogy ne keltsenek nagy felt�n�st. A n� belefogott a munk�ss�gaiba, r�j�tt, hogy meg kell �lnie valahogy. Kapcsolatait tov�bbra is fenntartotta, nem hagyta el teljesen csal�dj�t. B�k�sen �ldeg�ltek, am�g nem tal�lta meg �ket egy m�sik v�mp�rkl�n. Zugrow-�k...
H�resek voltak arr�l, hogy nem puszt�tanak el egy teljes kl�nt, csup�n elviszik a v�rad�ikat, esetleg k�rokat okoznak a f�szekben, vagy kirabolj�k �ket, kisebb csat�kat v�vnak. A Zugrow kl�n sz�mtalan m�s kl�nt vett m�r c�lkeresztbe, �s a leg�jabb �l�skamr�juk Var Torth�k voltak – viszont azzal nem sz�molt, hogy ez a n� m�r elhagyta finomkod� m�dszereit, �s nem f�lt bemocskolni a kez�t. �sszefogta er�it, �s felkutatt�k az ellens�g b�zis�t. Szinte egy napba se telt bele, mire elpuszt�tott�k az eg�sz f�szket.

Varelta-t el�nt�tte az az �rz�s, ami r�gr�l maradt meg benne, a gy�ztes oldalon �llni, �s megm�rt�zni a vesztesek hull�j�nak martal�kai k�zt. Sz�rnyen b�szke volt mag�ra, amit jogosan tett. A k�r�l�tte l�v� v�mp�rurak elismert�k tehets�g�t, de az ellens�g se maradt egyed�l. Zugrow-�knak ugyan�gy voltak sz�vets�gesei, akik meg akart�k bosszulni �ket... egy h�bor� robbant ki. Varelta Torth �s a Zugrow sz�vets�gesek k�zt.

Egyik f�l sem volt rest, �s egyik�k sem sz�k�lk�d�tt t�mogat�kban. Viszont a Torth-i ifj� sikert-sikerre halmozva puszt�totta ki a f�szkeket, �s �lt meg mindenkit a v�mp�rkl�n tagjai k�z�l. Ekkor sz�letett meg az elnevez�s Var Torth-r�l. „V�mp�r Gyilkos”. El�sz�r nevets�gesen hangozhat. A v�mp�rok mindig is harcoltak egym�ssal, ha nem a v�rfarkasokkal, �s ha kellett v�get is vetettek ellens�g�k �let�nek, de ezt a n�t m�snak gondolt�k. N�mely alkalmakkor seg�ts�ggel indult a harcok velej�be, de a legt�bbsz�r �nn�n kez�vel puszt�totta el a v�mp�rkl�nokat. Nem k�rdezett, nem t�tov�zott, a t�l�l�knek nem kegyelmezett. T�bb csat�t v�vott a kicsiny kl�nj�val, mint b�rmely m�s sz�z�ves csal�d. Lassacsk�n ismertt� v�lt a neve, vagy ink�bb a beceneve ha �gy tetszik. Meger�s�tette a Torth h�z becs�let�t, �s seg�tette t�mogat�it a harcaikban. Gyermekei sz�pen cseperedtek, er�s�dtek, ann�l jobbak lettek, min�l t�bb csat�t v�vtak.

Viszont mint minden alkalommal, itt is elj�tt a v�g. Varelta a Zugrow kl�n egyik fennmarad� sz�vets�ges�t akarta kiiktatni, ez�rt felkutatta �ket, �s elindult a b�zisuk fel�. Vakmer�en ugrott bele a t�megbe, nem sz�m�tott neki semmi. A csata pedig pillanatok alatt lezajlott. Varelta gy�z�tt. Meg�lte Grien Gourmug-ot, �s a kl�n �sszes tagj�t, csakhogy a gyermekei is elvesztek a gyilkol�s k�zepette. Mindh�rman elhunytak, �s a n� egyed�l �llt a hatalmas k�ria k�zep�n. Egyed�l. Csup�n a v�rad�k maradtak, egy apr�cska szob�ba rejt�zve. Var �llt egy ideig a nagyterem k�zep�n, el�tte a kl�n vez�r�nek a teste, �s hirtelen nem tudta, mit tegyen. Ennyi volt. Az ellens�geit ki�rtotta, a saj�t csal�dja meghalt, �s nem l�tott maga el�tt egyetlen utat sem, amit j�rhatna.
�r�k eltelte ut�n fels�hajtott, �sszeszedte a v�rad�kat, �s azt mondta: „Elmegyek.”

Sv�jcba utazott, azzal a c�llal, hogy v�get vessen a harcoknak �s h�bor�knak – ha nem is m�sok, legal�bb a saj�t harcainak. Meg�rkezett Lebensafthoz, ahol akkoriban sok �sszet�z�s volt a v�mp�rok �s v�rfarkasok k�zt. Valamennyi r�sze volt a b�kek�t�s megalkot�s�ban, vagy ez�rt, vagy pedig a h�re �s kapcsolatai miatt v�lt az itteni kl�nvez�rr�; m�g maga sem tudja igaz�n, ha visszagondol, �gy �rzi, az esem�nyek sodort�k az �rral. 

Mozgatott NJK: Korjuk

N�v: Korjuk

Sz�let�si d�tum: 2002. december 06. (14 �ves)

Nem: f�rfi/fi�

Faj: Ember

Foglalkoz�s: V�rad�. M�g nincs, a h�zban elv�gzi az alap feladatokat – takar�tani, �nt�zni a vir�gokat, megter�teni, mosni, �s egyebek. A f�z�sben nem sokat tud seg�teni.

Mestere: Varelta Torth

Sztori: Korjuk a 12 �ves kisfi�, aki el�sz�r Grien Gourmug szolg�lat�ban �llt, mint v�rad�. A vez�r egy roppant ellens�ges, m�g v�mp�rnak is sz�rny�, rabszolgahajcs�r l�ny volt. K�nozta az ifj�t, verte, napr�l napra ink�bb csak csapolta, semmint itta a v�r�t, �gy majdhogynem a hal�l tork�ra sz�m�zve a gyermeket. M�g mikor nem volt v�rad�, egy k�rusban �nekelt, csod�latos hangj�ra b�szk�k voltak a faluj�ban, �s ezzel is sz�nd�kozott volna foglalkozni, de sorsa miatt ez meghi�sult. Gourmug kl�n vez�re n�ha �r�kig �nekeltette, majd mikor r��bredt, hogy ez nem f�radts�g a gyereknek, kiv�gatta a nyelv�t.
Egy id�vel k�s�bb megjelnt Torth �s meg�lte Grien Gourmugot. Ekkor haltak meg a gyermekei, hab�r siker�lt kipuszt�tania a kl�nt, a szolg�ikat �s v�rad�ikat mag�val vitte – m�r aki volt oly kedves �s hajland� volt.

Kin�zet: Korjuk olyan 150 centi k�r�l lehet, m�g n�v�sben van jav�ban. S�t�t haja van, �s roppant gyermeteg arca. Karjai v�konyak, szemei s�t�tbarn�k.

Jellem: M�g ha n�ma is, az arca kifejez�, �s meg tudja mag�t �rtetni az emberrel. K�l�n�sen Var-al, vagy olyannal, aki ismeri. Engedelmes, nem �rtetlenkedik, vagy ellenkezik. H�s�ges Torthoz, �s nem �gy tekint r�, mint valaki aki lecsapolja, hanem olyan, aki megmentette. Emellett mestere oktatja is majdnem minden nap, mivel Korjuk nem mehet iskol�ba ilyen k�r�lm�nyek k�zt. Nem olyan sokszor ad v�rt, hisz nem �ll napi szolg�latban.